2015. január 15., csütörtök

Édes, ékes apa/anyanyelvünk....


Hogy miért a világ legnehezebb nyelve a magyar? Olvassátok,ítéljétek....ezt más nyelvre nem lehet lefordítani,csak ha magyar vagy, akkor érted meg.
********
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.


Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?

Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ... Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

……………………………………………………………………………………………….

A „jövés, menés …” végtelen szinonimái:

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!



Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



 
Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni, 
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni. 
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz, 
Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz. 

Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán, 
"Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán. 
Ember ma már nincsen nálunk, legföljebb ha gazember 
Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger, 
Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej, 
Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber, 
Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek, 
Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek. 

Volt itt régen szép menyecske, kis asszonyka, hajadon, 
Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon, 
Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kis madám, 
Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám; 
Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya, 
Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga; 
Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári, 
Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli; 
Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek, 
Hulla frankó bigét smárol Sándor, József, Benedek. 

Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba, 
Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola, 
Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos, 
Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos, 
Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött, 
Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött, 
Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap, 
Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap, 
Idióta, abnormális, degenerált, debilis, 
Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis, 
Tökkel csapott, elme gyenge, dinka, dinnye, balfácán, 
Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán, 
Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű, 
Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű. 

Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros, 
Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados, 
Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány, 
Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán, 
Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó, 
Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló. 
Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni: 
Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??! 

"Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet, 
"Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet: 
Ziherejsz-tű, hózenetróger, kredenc, kurbli, puceráj, 
Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj, 
Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli, 
Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli. 
Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya, 
Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!), 
Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos, 
Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos, 
Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen, 
Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem; 
Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz: 
"Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!" 

Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos, 
Panelekből építkezik, ez a módi ragályos: 
Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk... 
Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk... 
Szükségletek beszerzése lerendezést igényel... 
Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel; 
Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre... 
Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre... 
Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk... 
Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk; 
Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek – 
Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek, 
aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek; 
Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett, 
Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett: 
Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek! 
Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek! 
- Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó! 
- Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó. 
- Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya! 
- Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya! 
- Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni! 
- Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni! 
- Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet, 
- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet! 
- Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor, 
- Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor. 
- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta; 
- Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta; 
- Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök; 
- Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök. 
- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam! 
- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?! 
- Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom! 
- Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom. 

Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget, 
Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget, 
Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen, 
Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen; 
Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen, 
Mit a nyelv hű állampolgár elviselni kénytelen, 
Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré, 
Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.


1 megjegyzés: