Bevezető
A székely rovásírás (vagy székely írás) a magyarság régi írása, amelyet az ősvallás jelkészletéből a magyar nyelv rögzítésére fejlesztettek ki a kőkorban. Az írás a kőkor óta nem merült feledésbe, mindig voltak alkalmazói.
Az emlékek szerint használták a szkíták, a hunok és az avarok is. A szerves belső fejlődés bizonyítékaként az írásjeleknek közeli megfelelõi vannak a népi (pl. a fazekasok által használt), valamint az uralmi és a vallásos jelkészletben (Szent Korona, jogar, koronázó palást, keresztény templomok jelei). A kőkori eredetet támasztják alá a távoli (kínai, csukcs, indián stb.) írásrendszerekben található, de – az elvégzett valószínûségszámítás szerint - véletlen egyezéssel nem magyarázható párhuzamok is. Az írás szó- szótagoló jellegû, amely a több hangot jelölõ mondatjelei, szójelei, szótagjelei mellett rendelkezik egy fejlett ábécével is. Az írásirány az írástechnológiának és az ábrázolás igényeinek megfelelően változó (függőleges, jobbról balra, balról jobbra irányuló, körbe menõ, vagy szimmetrikus).
Az írást az elmúlt évezredben a székelyek mentették meg a feledéstõl. A székelyek a hunok (mai néven a magyarok) egyik csoportja. A székelyeknek az Attila halála és Árpád magyar népének honfoglalása között eltelt mintegy 500 év alatt független államuk és eltérõ történetük volt Erdélyben. E függetlenség eredményezte a következõ évezred székely kultúrájának sajátosságait, közöttük a hun írás megõrzését. Az egykori Magyar Királyság keleti felében (az elsõ világháború óta Romániában) élnek. Hun származástudattal rendelkeznek (a magyar krónikák és más források szerint a magyarok többi csoportja is hun eredetû).
Az alább következõ történeti leírás az 1991-ben alapított Írástörténeti Kutatóintézet kutatóinak (Simon Péternek, Szekeres Istvánnak, Varga Gézának és Varga Csabának) az álláspontját tükrözi. Ezek a szerzõk a székely rovásírás kutatásában 1993-ban, s azt követõen bekövetkezett fordulat legnagyobb hatású képviselõi. A csoportra jellemzõ az elmélet-tudományos kérdések iránti fokozott érdeklõdés és a tudományos igényû érvelésre való egyedülálló törekvés.
Simon Péter tanszékvezetõ egyetemi tanár az 1993-ban megjelent tanulmányában leszámolt az ótürk eredeztetés hipotézisével.
Szekeres István az ótürk és a kínai írásrendszerekben megtalálható párhuzamokat kutatja és írta le az 1993-ban megjelent tanulmányában és a megjelenés elõtt álló új kötetében.
Varga Géza több kötet és többszáz cikk szerzõje, az Írástörténeti Kutatóintézet alapítója, az íráselméleti és írástörténeti kérdések kutatója, több új rovásfelirat és megfejtés közzétevõje; internetes fórumok vezetõje.
Varga Csaba eredeti gondolkodású, nagy hatású kutató, több kitûnõ könyv népszerû szerzõje.
A javaslat egy 90 éve mûködõ, többszáz tagot számláló székely egyesület felkérésére készült. A székely õsökkel is rendelkezõ szerzõ törekedett a székelység ismereteinek, tudományos álláspontjának és nemzeti akaratának kifejezésére.
A munka három internetes levelezõlista és tucatnyi fórum segítségével, a nyilvánosság által ellenõrzötten haladt elõre. A javaslatról tájékoztatást kaptak a székely tudományos élet képviselõi és magyar tudósok (Gazda József, Erdélyi István, Sándor Klára, Szász Tibor András, Czeglédy Katalin, Vásáry István, Szabó István Mihály és mások).
Az emlékek szerint használták a szkíták, a hunok és az avarok is. A szerves belső fejlődés bizonyítékaként az írásjeleknek közeli megfelelõi vannak a népi (pl. a fazekasok által használt), valamint az uralmi és a vallásos jelkészletben (Szent Korona, jogar, koronázó palást, keresztény templomok jelei). A kőkori eredetet támasztják alá a távoli (kínai, csukcs, indián stb.) írásrendszerekben található, de – az elvégzett valószínûségszámítás szerint - véletlen egyezéssel nem magyarázható párhuzamok is. Az írás szó- szótagoló jellegû, amely a több hangot jelölõ mondatjelei, szójelei, szótagjelei mellett rendelkezik egy fejlett ábécével is. Az írásirány az írástechnológiának és az ábrázolás igényeinek megfelelően változó (függőleges, jobbról balra, balról jobbra irányuló, körbe menõ, vagy szimmetrikus).
Az írást az elmúlt évezredben a székelyek mentették meg a feledéstõl. A székelyek a hunok (mai néven a magyarok) egyik csoportja. A székelyeknek az Attila halála és Árpád magyar népének honfoglalása között eltelt mintegy 500 év alatt független államuk és eltérõ történetük volt Erdélyben. E függetlenség eredményezte a következõ évezred székely kultúrájának sajátosságait, közöttük a hun írás megõrzését. Az egykori Magyar Királyság keleti felében (az elsõ világháború óta Romániában) élnek. Hun származástudattal rendelkeznek (a magyar krónikák és más források szerint a magyarok többi csoportja is hun eredetû).
Az alább következõ történeti leírás az 1991-ben alapított Írástörténeti Kutatóintézet kutatóinak (Simon Péternek, Szekeres Istvánnak, Varga Gézának és Varga Csabának) az álláspontját tükrözi. Ezek a szerzõk a székely rovásírás kutatásában 1993-ban, s azt követõen bekövetkezett fordulat legnagyobb hatású képviselõi. A csoportra jellemzõ az elmélet-tudományos kérdések iránti fokozott érdeklõdés és a tudományos igényû érvelésre való egyedülálló törekvés.
Simon Péter tanszékvezetõ egyetemi tanár az 1993-ban megjelent tanulmányában leszámolt az ótürk eredeztetés hipotézisével.
Szekeres István az ótürk és a kínai írásrendszerekben megtalálható párhuzamokat kutatja és írta le az 1993-ban megjelent tanulmányában és a megjelenés elõtt álló új kötetében.
Varga Géza több kötet és többszáz cikk szerzõje, az Írástörténeti Kutatóintézet alapítója, az íráselméleti és írástörténeti kérdések kutatója, több új rovásfelirat és megfejtés közzétevõje; internetes fórumok vezetõje.
Varga Csaba eredeti gondolkodású, nagy hatású kutató, több kitûnõ könyv népszerû szerzõje.
A javaslat egy 90 éve mûködõ, többszáz tagot számláló székely egyesület felkérésére készült. A székely õsökkel is rendelkezõ szerzõ törekedett a székelység ismereteinek, tudományos álláspontjának és nemzeti akaratának kifejezésére.
A munka három internetes levelezõlista és tucatnyi fórum segítségével, a nyilvánosság által ellenõrzötten haladt elõre. A javaslatról tájékoztatást kaptak a székely tudományos élet képviselõi és magyar tudósok (Gazda József, Erdélyi István, Sándor Klára, Szász Tibor András, Czeglédy Katalin, Vásáry István, Szabó István Mihály és mások).
A székely írás elnevezései
Az írásnak több elnevezése használatos, a szakirodalom megosztott abban a kérdésben, hogy melyiket helyes használni.
- Közönségesen csak „ rovásírás”- ként emlegetik, amely a rótt írástechnológia neve is egyúttal. Ez az elnevezés nem alkalmas az írás egyedi azonosítására, mert ezt az írástechnológiát több idegen, vagy távoli rokon (germán, türk stb.) írás is használta. Rendszeresen félreértéseket, pontatlanságokat okozott a tudós tanulmányokban és hipotézisekben.
- Az utóbbi két évszázadban elterjedt a „székely rovásírás” elnevezés. Ez a tudós szóhasználat alkalmas az írás egyedi azonosítására s az újabb tudományos irodalomban ez gyakran használatos. Hasonló szerkezetû a „sumer ékírás” elnevezéshez, amely szintén egy népnévbõl és egy írástechnológia nevébõl áll. Amíg azonban a sumer ékírás emlékei kivétel nélkül ékírásos technológiával készültek; a székely írás emlékei több írástechnológiát is képviselnek (eredeti rótt emlék azonban egy sem maradt ránk). A „székely rovásírás” megnevezés a XIX. és XX. század tudósainak ma már túlhaladott szemléletet fejezi ki, amely szerint ez az írás a rovástechnológiával összeforrt, s csak a székelyek használták. A pécsi, a bodrog-alsóbûi, a sopronkõhidai régészeti leletek és más megfontolások (például a népi jelkészletben lévõ párhuzamok általános elterjedtsége) alapján azonban az írást nem csak a székelyek használták, hanem a magyar nép egésze. A székelyekre való utalás mégis elfogadható a névben, mert évszázadokon keresztül õk tartották fenn a jelkészlet írásszerû használatát. A magyarság többi részénél elsõsorban az archaikus (hieroglifikus, jelképszerû) használat mutatható ki.
Indokolatlan a rovástechnológia megjelölése az elnevezésben. A székely írás hosszú történetében a rótt korszak és a rovástechnológia csak egy volt a sok közül. A XIX. és XX. század tudósai azonban a magyar krónikák rovástechnológiát említõ utalásain kívül mást (fém, kerámia és csont régészeti leletet; festett népi; fém, festett és hímzett uralmi - vallási jelhasználatot) nem vettek figyelembe a név megalkotásakor.
- A „székely írás” elnevezés alkalmasabbnak tûnik az írás egészének megjelölésére, mert nem kötõdik egyetlen írástechnológiához. Ellene szólhat, hogy a kõkori írásemlékek esetében anakronisztikus a „székely” név használata. Ezt „a székely írás kõkori elõdje” megfogalmazással lehet elkerülni.
- Az „ómagyar írás” kifejezi azt, hogy az írást egykor az egész magyarság használta. A külföldi szemlélõ számára kézenfekvõnek tûnhet, mert könnyû megtanulni az „óperzsa írás” és „óelámi írás” mintájára. A feljegyzések által megvilágított korai történetében azonban az írást sohasem említik a magyar népnévvel együtt. Kivételt képezhetne a IX. századi Konstantin legenda (amelyik beszámol a magyarok és az avarok írásáról), ez a forrás azonban a magyarokat türk néven nevezi. Ráadásul ezt az adatot a finnugrista kutatás következetesen mellõzi, mert cáfolná a finnugrista íráseredeztetési prekoncepciót. A 950 táján alkotó Bíborbanszületett Konstantintól azt is tudjuk, hogy a magyarokat korábban szabíroknak (szavartü aszfalü-nek) hívták - tehát a korai idõkrõl szólván nem beszélhetnénk magyar írásról. A késõbbi magyar krónikák pedig csak székelyek által használt írást említenek. A kõkori írásemlékek esetében a magyar népnév használata szintén anakronisztikus lehet, bár ez esetben is alkalmazható „az ómagyar írás kõkori elõdje” formula. Az „ómagyar írás” elnevezés történelmietlen (elsõsorban azért, mert az írás létezõ elnevezéseit fedi el).
Thelegdi János 1598-ban írt Rudimenta c. írásában „hun betûkrõl” beszél, a kötethez elõszót író Baranyai Decsi János pedig „szkíta ábécét” említ. Ez volt a korban szokásos, hagyományos vélekedés. Benczédi Székely István 1559-ben „hunniabeli módra” írt székely betûkrõl számol be. Verancsics Antal (meghalt 1573-ban), Otrokócsi Fóris Ferenc (1693-ban), Bél Mátyás (1718-ban) és Dezsericzky József Ince (1749-ben) hun-szkíta írásnak nevezi a székelyek írását. Ez a legkorábbi ismert, általánosan használt elnevezése ennek az írásnak. A hun-szkíta elnevezés jogosságát a székely betûk segítségével magyarul olvasható szkíta és hun írásemlékek alátámasztják. Mai használata rokonszenves lenne, de megnehezítené a szkíta és a hun írásemlékek megkülönböztetését a késõbbi székely korszak emlékeitõl.
A „székely rovásírás”, vagy inkább a „székely írás” elnevezés használata a legindokoltabb. Egyrészt és elsõsorban azért, mert ezek 646f57g általánosan ismertek. Másrészt azért, mert úgy gondoljuk, hogy egy elnevezésnek nem feltétlenül kell követnie a tudomány pillanatnyi álláspontját és minden megközelítési lehetõségét. Elegendõ lehet az is, ha alkalmas az egyedi azonosításra.
A tágabb értelemben vett "székely írás" megnevezés alá értjük a kõkori és egyéb elõzményeket, a magyarul elolvasható távoli írásemlékeket (amiképpen latin írásmutatványok is elõfordulnak akár Ausztráliában is), valamint a népi, uralmi és vallási írásemlékeket. Ezek tárgyalásakor célszerû a megnevezés megfelelõen kiegészített változait alkalmazni, pl: "a székely írás kõkori elõzményei", „a székely írás népvándorláskori elõzményei”, „a székely írás kínai párhuzamai”, "a székely írás indián párhuzamai" stb.
A szûkebb értelemben vett „székely írás” megnevezés a székelyek által Attila halálától napjainkig használt írást jelöli. Ha ezt a lehatárolást nyomatékosan hangsúlyozni akarjuk, akkor célszerû a "klasszikus székely írás" megfogalmazást használni.
Az õsvallási jelentõségû, esetenként képszerû, jobbára szójeleket alkalmazó íráshasználat esetében indokolt a hieroglifikus jelzõ használata és beszélhetünk székely hieroglifákról, vagy magyar hieroglif írásról. Ez esetben a magyar jelzõ használata is indokolt, mert ezt a hieroglifikus írásmódot mindvégig, napjainkig alkalmazza a magyar nép egésze a népi, uralmi és vallási jelhasználat során.
A székely-magyar írásemlékek klasszikus, vagy hieroglifikus csoportja nem választható el határozottan az írásrendszer egyéb vonulataitól, mert azokkal szerves egységet alkot.
A székely írás eredeztetése
A székely írás eredetérõl vallott tudós nézetek többször megváltoztak az utóbbi évszázadokban.
Kézai Simon 1282 táján készült krónikájában azt írja, hogy a székelyek „mint mondják” a blakok írását használják. Azóta sem tisztázódott, megbízható-e Kézainak ez az adata, s hogy kik is lehettek ezek a blakok. Amennyiben a korai keresztény (vö. blak, vlah, oláh, olasz!) vallású magyarokról van szó (a hunoknak 3 keresztény püspökségük volt a mervi, a heráti és a gurgáni oázisban), akkor ez a magyarázat érthetõvé tenné, hogy a klasszikus székely írás legtöbb emléke miért a templomokban maradt fenn.
Az 1500-as években hun-szkíta írásként emlegették (a szkíták és a hunok alatt magyarokat értve), amint arról fentebb már esett szó.
Nagy Géza 1890-ben (még az ótürk írás megfejtése elõtt) egy elõadásában a formai hasonlóságok alapján az ótürk írással vetette össze a székely írást. Követõi a formai hasonlóságokból és az egyaránt jobbról balra haladó írásirányból arra következtettek, hogy a székely írás az ótürk írás leszármazottja lehet. Sebestyén Gyula ugyan az 1900-as évek elején felismerte, hogy a sorvezetés csupán a rovástechnológia folyománya, s nem valamiféle abszolut sajátossága az írásoknak - de a felismeréseit a finnugrista szerzõk nem értékelték a súlyának megfelelõen.
Az ótürk eredeztetés elméletét a legteljesebb módon Németh Gyula fejtette ki 1934-ben „A magyar rovásírás” c. tanulmányában. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a tétel nincs megalapozva, mert az alapvetõ ellenõrzéseket sem végezte el.
Annak ellenére ez a vélekedés maradt a „tudomány” álláspontja 1993-ig, hogy e tételt sohasem támasztották alá hitelt érdemlõen. A legtöbb, amit a nézet képviselõi elmondhattak, hogy a két írásrendszerben 16 jel formailag többé-kevésbé hasonló, ezen belül 5 jel formailag és tartalmilag is azonos. Ilyen fokú hasonlóság azonban sok távoli írásrendszerrel is kimutatható, de ezek vizsgálata sohasem történt meg. Fel sem merült, hogy a hasonlóság másképpen is magyarázható, mint a székely írásnak az ótürkbõl való származtatásával. Nem tárgyalták azt a tényt, hogy más írásrendszerekben (köztük a hettita hieroglif írásban) mintegy 20 formai és hasonló, vagy nagyobb arányú tartalmi egyezést találunk.
Az ótürk írásból való eredeztetés hívei (a magyar történeti hagyomány világos állításával ellentétben, minden nyelvi bizonyíték nélkül) a hunokat nem magyar, hanem török nyelvû népnek tartották. Ebbõl arra következtettek, hogy a székely írást idegenektõl kellett átvennünk. Átadónak a török népeket tartották a legalkalmasabbnak; mert a finnugrizmus szerint a magyarság az Urál vidékén született meg, s a Kárpát-medencéig tartó, idõben is rövid hipotetikus életútja során nem találkozhatott másik, rovásírással rendelkezõ néppel.
1993-ban jelent meg Simon Péter – Szekeres István – Varga Géza közös kötete (Bronzkori magyar írásbeliség, Budapest , Írástörténeti Kutatóintézet). Simon Péter – széles körû kitekintés alapján - megállapította, hogy a székely írást nem írástörténeti érvek alapján eredeztették, hanem alárendelték egy téves történeti prekoncepciónak. Szerinte a székely írásjelek az õsvallás által „megszentelt” hieroglifikus fogalomjelekbõl alakultak ki a Fekete-tengertõl és a Kaukázustól délre, a Kr. e. II. évezredben. Szekeres István és Varga Géza is egy-egy világmodell jeleivel (szójelekkel) vetették össze a székely írás jeleit. Késõbb ez elvi jelentõségû felismerésnek bizonyult, mert a világmodellek eredetileg a kõkori õsvallás jelképei voltak. A három kutató együttmûködésével több székely jel esetében tisztázódott a jelforma képi tartalma és sikerült rekonstruálni az akrofónia folyamatát. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a székely írás betûi magyar szójelekbõl alakultak ki: a székely írás a magyar nép alkotása.
A kötet megjelenése után azok a kutatók, akik korábban az ótürk eredeztetés hívei voltak, sorra ismerték be, hogy a székely írás eredete tisztázatlan. Sándor Klára 1996-ban (A székely írás megíratlan történetei, Erdélyi Múzeum) kifejezetten úgy fogalmazott, hogy a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé: „minden alapvetõ kérdés tisztázatlan”.
Ez azonban csak az akadémikus „tudomány” álláspontja. A székely írás kutatását szabotáló akadémikus "tudomány" helyett a független értelmiség végzi a kutatást és mutatja fel az eredményeket.
Varga Géza 1999-ben (A székely rovásírás eredete, Budapest , Írástörténeti Kutatóintézet) kiadott kötetében a Mas d' Azil-i jelek és az indián jelek rokonságának, valamint a világmodellek szerepének felismerésével a székely írás eredetét a kõkorba helyezte. „A székely írás jelformái egy kõkorszaki világmodell felülnézeti és szembõlnézeti változataiból, meg a világmodellt alkotó szimbólumokból alakultak ki. ... A jelkészlet elsõ alkalmazásai az Ararát ... tágabb környezetében rítusok tárgyi eszközrendszerét díszíthették valamikor a jégkorszak idején. ... az Újvilág benépesedésekor a székely írás elõdjét már használták Eurázsiában ... a székely írás az emberiség legkorábbi, ismert, fonetikus jelrendszerének közvetlen leszármazottja”.
Varga Csaba a „ Jel, jel, jel avagy az ABC 30.000 éves története” c. kötetében ( Fríg Kiadó, Budapest , 2000.) a korai íráshasználat fontos - ám el nem olvasott - bizonyítékait találja a jégkorszakból és az azt követõ idõszakból. A jelszám alapján arra következtet, hogy az írást a magyar nyelv számára dolgozhatták ki.
A székely írás korszakai
A székely írás történetének kezdete párhuzamos Eurázsia és Amerika homo sapiens sapiens általi benépesedésének történetével.
Paleolitikum
A székely írás legelsõ jelei a jégkorszak leghidegebb periódusának beköszöntekor (mintegy 50 000 évvel ezelõtt) már léteztek. E jelek közül legfontosabb az \"f\" (föld) rovásjel . Ez a jel a teremtett és rendezett világ (az Ararát körüli Éden) térképe. Azért található meg szinteminden
A székely írás elõzménye a jégkorszak végén eljuthatott Eurázsia jéghatárhoz közeli területeire és Amerikába. Ezt a Mas d' Azil-i jelek, az indián jelek és a székely írásjelek között található, kb. 20-20 db. formai azonosság alátámasztja.
A paleolitikum végéhez kötõdhet a fonetikus Jóma ligatúra megszületése, amely a paleolitikus Éden "uralkodójának" nevét õrízte meg Eurázsia északkeleti részén és Amerikában. A székely írásjelek segítségével megérthetõ és részben elolvasható "Jóma föld(je)" szöveg eurázsiai és amerikai másolatok sorozatában maradt ránk.
A paleolitikum írástechnológiája a homokszórás, a festés és a marokkõvel beütögetett sziklavéset volt. Az okker- vagy homokszórás nyomai sírokban megfigyelhetõk. A tibeti és az indián mandalák homokszórásos technikája is a paleolitikum írástechnológiájából származhat.
Neolitikum
A Közel-Keletrõl késõbb kirajzó népek csatlakoztak az elõzõ csoportokhoz és felülrétegezték elõdeik kultúráit. Valószínû, hogy Eurázsiában és Amerikában kezdetben sokáig ugyanazt az írást, vagy rokon írásrendszereket használtak. A több évezredes változatlanság magyarázata a jelek erõs õsvallási kötõdése volt, amely nem tette lehetõvé a radikális változtatásokat. Az írásfejlõdés a székely írás elõdjét az õsvallási jelentõségû, ünnepi alkalmazások területére szorította vissza.
Hiteles régészeti ásatásból ismert az elsõ eredeti állapotában fennmaradt és jól olvasható írásemlék, a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor. Ez egy térbeli világmodell, amely a kor isten- és világelképzelését illusztrálja. A "szár", "sarok", "ég" és "Ten" szójelek maradtak fenn rajta - ezek a ma ismert székely "sz", "s", "g" és "nt/tn" írásjelek elõképei.
A sokat emlegetett tatárlakai (tartariai) agyagtáblák jeleinek egy része a székely jelekkel azonosítható, de a jelek többsége idegen. Feltehetõen helyes Záhonyi András feltételezése, amely szerint a táblák csillagtérképet - azaz egyfajta világképet - ábrázolnak. Hozzátehetjük: a jelek többsége azért hasonlítsumer
A székely jelekkel azonos jelek tömege található a Kárpát-medencében és környezetében, többek között a Tordos-Vincsa, a Cucuteni és a Karanovo kultúra jelei között is.
A paleolitikumból örökölt írástechnológiák sorát - az ismert régészeti leletek alapján - az agyagba karcolás egészíti ki.
Fémkorszakok
A székely írás legelsõ jelei a jégkorszak leghidegebb periódusának beköszöntekor (mintegy 50 000 évvel ezelõtt) már léteztek. E jelek közül legfontosabb az \"f\" (föld) rovásjel . Ez a jel a teremtett és rendezett világ (az Ararát körüli Éden) térképe. Azért található meg szinte
A székely írás elõzménye a jégkorszak végén eljuthatott Eurázsia jéghatárhoz közeli területeire és Amerikába. Ezt a Mas d' Azil-i jelek, az indián jelek és a székely írásjelek között található, kb. 20-20 db. formai azonosság alátámasztja.
A paleolitikum végéhez kötõdhet a fonetikus Jóma ligatúra megszületése, amely a paleolitikus Éden "uralkodójának" nevét õrízte meg Eurázsia északkeleti részén és Amerikában. A székely írásjelek segítségével megérthetõ és részben elolvasható "Jóma föld(je)" szöveg eurázsiai és amerikai másolatok sorozatában maradt ránk.
A paleolitikum írástechnológiája a homokszórás, a festés és a marokkõvel beütögetett sziklavéset volt. Az okker- vagy homokszórás nyomai sírokban megfigyelhetõk. A tibeti és az indián mandalák homokszórásos technikája is a paleolitikum írástechnológiájából származhat.
Neolitikum
A Közel-Keletrõl késõbb kirajzó népek csatlakoztak az elõzõ csoportokhoz és felülrétegezték elõdeik kultúráit. Valószínû, hogy Eurázsiában és Amerikában kezdetben sokáig ugyanazt az írást, vagy rokon írásrendszereket használtak. A több évezredes változatlanság magyarázata a jelek erõs õsvallási kötõdése volt, amely nem tette lehetõvé a radikális változtatásokat. Az írásfejlõdés a székely írás elõdjét az õsvallási jelentõségû, ünnepi alkalmazások területére szorította vissza.
Hiteles régészeti ásatásból ismert az elsõ eredeti állapotában fennmaradt és jól olvasható írásemlék, a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor. Ez egy térbeli világmodell, amely a kor isten- és világelképzelését illusztrálja. A "szár", "sarok", "ég" és "Ten" szójelek maradtak fenn rajta - ezek a ma ismert székely "sz", "s", "g" és "nt/tn" írásjelek elõképei.
A sokat emlegetett tatárlakai (tartariai) agyagtáblák jeleinek egy része a székely jelekkel azonosítható, de a jelek többsége idegen. Feltehetõen helyes Záhonyi András feltételezése, amely szerint a táblák csillagtérképet - azaz egyfajta világképet - ábrázolnak. Hozzátehetjük: a jelek többsége azért hasonlít
A székely jelekkel azonos jelek tömege található a Kárpát-medencében és környezetében, többek között a Tordos-Vincsa, a Cucuteni és a Karanovo kultúra jelei között is.
A paleolitikumból örökölt írástechnológiák sorát - az ismert régészeti leletek alapján - az agyagba karcolás egészíti ki.
Fémkorszakok
A fémkorszak fémkései tették lehetõvé a rovástechnológia megszületését (a kõkések a törékenységük miatt aligha voltak alkalmasak a fába rovás céljaira). A rovástechnológia miatt a jelek alakja és az írás iránya megváltozott. A korábbi balról jobbra haladó írásirány helyébe (a botra rovás esetében) a jobbról balra haladó írásirány lépett. A régi jelképes ligatúrák és a festett jelek esetében változatlanul az eredeti balról jobbra tartó írásirány maradt meg (például a X. századi afrászijábi tál feliratán).
Az Éden területén a székely írás elõdjének ismerete sokáig fennmaradt. E központi tájon a történeti korokban is felismerhetõ az írásrendszerek rokonsága a székely írással. Ezért találunk egy sor jelkincsben (pl. a hettita hieroglif írásban, az urartui hieroglif írásban, a tepe yahjai jelek között stb.) kb. 20 - 20 hasonló jelformát; sõt esetenként tartalmi, azaz hangalaki és jelentésbeli azonosságokat is. A legkorábbi történeti források megõrízték annak emlékét, hogy eleinktõl származik az írás. A föníciai hagyományban például az maradt fenn, hogy írásukat Taautosztól kapták (a "tátos" a magyar sámán neve).
Ezzel rokon a kínai krónikák azon adata, miszerint a kínaiakat a hunok õsei tanították a kultúrára. (A kezdetek bölcs uralkodóitól származik a kultúra, akiktõl a Xia dinasztia ered, akiktõl viszont a hunok származnak). A kínai és a csukcs írással felismerhetõ kapcsolatok, szibériai sziklarajzok, valamint a szkíta és hun írásemlékek ezt a kínai adatot alátámasztják.
A sztyeppi lovasnomád népek a régészeti leleteik szerint ismerték és használták a székely írást. A székely írás a szkítákkal, hunokkal, avarokkal és a magyar honfoglalókkal a sztyeppérõl ismételten beköltözött a Kárpát-medencébe, ahol korábban is ismert volt.
A hunok rovásemlékei közé tartozik az alucsajdengi hun korona Jóma ligatúrája, a budapesti hun jelvény (amelyen az észak szó maradt ránk székely betûkkel írva, a hangzóugratást alkalmazva). 531 táján a mervi oázisban a hunok számára készült a Szent Korona , amelyen szintén megtalálható a Jóma ligatúra több példánya, és amely a "jó király: jó föld" hieroglifikus alkotmányszöveget hirdeti. A magyar honfoglalást megélõ avar csoport írásemléke a bodrog-alsóbûi rovásírásos fúvóka . Avarok hagyták ránk a nagyszentmiklósi kincs jeleit is (ez utóbbin azonban nem a rovásfeliratok írása azonosítható a székely írással, hanem a vallási jelképek jelkészlete, amelyet eddig nem vizsgáltak érdemének megfelelõen).
A hunok és az avarok hieroglifikus szó- szótagoló írásként és betûírásként egyaránt használták a székely írás elõdjét az egész Kárpát-medencében.
A klasszikus székely írás kora
Az írást a székelyek õrizték meg napjainkig Erdélyben. Idõközben a szó- szótagoló jelleg háttérbe szorult, de nem felejtõdött el teljesen. Attila halálát követõen még készültek mondatjeleket és szójeleket alkalmazó feliratok is.
A korszak végén (napjainkban) a "modern használat" hívei meghamisítják a székely írás jellemzõit. A székely írás eredeti jelsorrendje helyett a latin írás jelsorrendjét alkalmazzák; a mondatjelek és szójelek léte is megkérdõjelezõdött; a székely írásjelek tükrözésére vonatkozó új szabályt találtak fel és terjesztettek el.
Napjainkban a rovástechnológia a háttérbe szorult s átadta helyét a papírra, sõt a számítógépbe írásnak. Az átmeneti korban - az új íráshordozók igényeinek megfelelõen - papíron, számítógépen éskõbe vésve is egyre inkább teret nyer a balról jobbra való írás. A "modern használat" két-három híve - egy téveszméket terjesztõ szûk iskola - anakronisztikus módon ragaszkodik a papíron már korszerûtlen jobbról balra való sorvezetéshez. A fazekasoknál és a tojásfestõknél, akik az eleikrõl maradt jelekhez (például a Jóma ligatúrához) ragaszkodnak, érintetlenül megmaradt az õsi, balról jobbra tartó írásirány.
A hunok és az avarok hieroglifikus szó- szótagoló írásként és betûírásként egyaránt használták a székely írás elõdjét az egész Kárpát-medencében.
A klasszikus székely írás kora
Az írást a székelyek õrizték meg napjainkig Erdélyben. Idõközben a szó- szótagoló jelleg háttérbe szorult, de nem felejtõdött el teljesen. Attila halálát követõen még készültek mondatjeleket és szójeleket alkalmazó feliratok is.
A korszak végén (napjainkban) a "modern használat" hívei meghamisítják a székely írás jellemzõit. A székely írás eredeti jelsorrendje helyett a latin írás jelsorrendjét alkalmazzák; a mondatjelek és szójelek léte is megkérdõjelezõdött; a székely írásjelek tükrözésére vonatkozó új szabályt találtak fel és terjesztettek el.
Napjainkban a rovástechnológia a háttérbe szorult s átadta helyét a papírra, sõt a számítógépbe írásnak. Az átmeneti korban - az új íráshordozók igényeinek megfelelõen - papíron, számítógépen és
A székely írás klasszikus emlékei közé tartozik az alsószentmihályi felirat , a székelyderzsi rovásfeliratos tégla , Kájoni János rovásábécéi , ahomoródkarácsonyfalvi felirat , a dálnoki felirat , a bögözi felirat , Marsigli gróf rovásnaptára , a csíki rovásfelirat , a székelydályai felirat , akonstantinápolyi felirat , a nikolsburgi ábécé, az énlakai rovásfeliratos mennyezetkazetta .
A székely írás jelsora és jeleinek száma
A székely írásnak nincs felmérve a jelkészlete. A székely írás eredeti jelsora történelmi értéket képvisel.
A modern (XX. és XXI. századi) íráshasználat kevés kivételtõl eltekintve a betûkre korlátozódik. Az írás mai alkalmazói lényegében nem tudnak arról, hogy a székely írásnak szójelei és mondatjelei is vannak. A publikációk kerülik a szótagjel, szójel és mondatjel kifejezések használatát. Helyettük többhangértékû jelekrõl, ligatúrákról, esetleg "rejtélyes capita dictionum"-okról beszélnek. A székely írást a szerzõk rendszerint betûírásnak határozzák meg és jelsorát ábécé-ként emlegetik.
A tények azonban ezt nem engedik meg.
1. ábra. A nikolsburgi ábécé jelei
Az 1400-as évekbõl származó nikolsburgi ábécében 46 jelet találunk. Ebbõl
- betû 29 db (a, b, c, cs, d, j, e, f, g, gy, h, i, l, ly, m, n, ny, o, p, r, zs, s, t, u, v, ö, ü, sz, z);
- szótagjel 13 db (enc, eck, encs, end, aty, ety, ak, unk, nj, emp, ek, zt, st),
- szójel legalább 3 db (us "õs", ent "Ten", engy "nagy"),
- mondatjel 1 db (tprus "tapar us" = "szabír õs").
- betû 29 db (a, b, c, cs, d, j, e, f, g, gy, h, i, l, ly, m, n, ny, o, p, r, zs, s, t, u, v, ö, ü, sz, z);
- szótagjel 13 db (enc, eck, encs, end, aty, ety, ak, unk, nj, emp, ek, zt, st),
- szójel legalább 3 db (us "õs", ent "Ten", engy "nagy"),
- mondatjel 1 db (tprus "tapar us" = "szabír õs").
A nikolsburgi "ábécé" (valójában vegyes, a betûkön kívül szó- és szótagjeleket is tartalmazó jelsor) a székely írás eredeti, több ezer éves sorrendjét õrízte meg. Egymástól el nem különítve sorolja fel a betûket is, meg a többhangértékû jeleket is. Ez a sorrend az ugariti ékírás és a kazár írás jelsorának közeli rokona - azaz a legkorábbi latinos jellegû jelsornak felel meg, egy 4000 éves hagyomány képviselõje. A jelek többnyire istennevekbõl, vagy istenek jelzõibõl származnak; sorrendjüket azok õsvallási tartalma, rangsora határozhatta meg. Ugyanez a rendezõ elv figyelhetõ meg a csukcs szójelek sorrendjében is (mindegyik esetben az isteni triász tagjait azonosíthatjuk a jelsor elején). E történelmi jelsort csak a nikolsburgi "ábécé" õrzi, minden további székely ábécé - a kor tudományos ízlésének megfelelve - a latin ábécé sorrendjét követi.
2. ábra. A nikolsburgi ábécé kézirata; a székely írás eredeti jelsorrendjét õrizte meg; nincs benne külön jele a rövid és a hosszú magánhangzóknak, ezért szükséges a kiegészítése
3. ábra. A nikolsburgi ábécé jelsorrendjének összehasonlítása az ugariti ékírás, az etruszk, a latin, a kazár, a föníciai, az arameus, a pehlevi és a görög ábécé jelsorrendjével
Thelegdi János 1598-ban írt, a tudományos leírás kezdetének tekinthetõ latin nyelvû mûvében, a Rudimentában, 65 székely jelet sorol fel a következõ csoportosításban:
- "Az erdélyi székelyeknek összesen 32 betûjük van" (23 mássalhangzót és 9 magánhangzót mutat be).
- Van a székelyeknek néhány, rövidség okáért feltalált szótagjegyük, midõn a magánhangzók a mássalhangzók oldalához csatoltatnak" (21 ligatúrát mutat be).
- " Van még más összevonás is, midõn két mássalhangzó magánhangzó nélkül csaknem egybekapcsolódik" (9 ligatúrát mutat be).
- " Van ezeken kívül még néhány hüllõkhöz hasonló szótagjegyük, a melyek nincsenek valódi betûkbõl összetéve. Ezeket a székelyek a szavak fejének (capita dictionum) nevezik" (3 jelet mutat be).
Thelegdi világosan leírja, hogy a székely írásnak a betûkön kívül szótagjelei is vannak. Megemlít egy harmadik jelcsoportot (a capita dictionumokat) is, amelyeket ugyan szótagjeleknek nevez, de amelyekrõl szójel voltuk belátható.
Thelegdi az eredeti székely jelsorrendet megbontja és a különbözõ típusú jeleket külön listákban közli.
A fentebb ismertetett két jelsor (a nikolsburgi ábécé és Thelegdi János jelsora) eltér egymástól, amint a további - itt nem ismertetett - székely jelsorok sem azonosak egymással. Egyik székely jelsor sem tartalmazza a székely írás valamennyi jelét, s mindegyik eltér a másiktól valamelyest.
A székely írás ismert jeleinek összes száma ezért 80-100 is lehet - amely nagyságrend a szótagírásokra jellemzõ. A jelek pontos száma azonban - több ok miatt - nehezen állapítható meg.
Egyrészt a ligatúraképzés lehetõségei miatt, amely további jelek felbukkanását valószínûsíti.
Másrészt a jelek képszerûsége okoz gondot. A természetes fejlõdés során, képjelekbõl kialakult írásnak sok díszítésnek tûnõ alkalmazása maradt ránk. Az elolvasható díszítések esetében pedig csak elhatározás kérdése, hogy írásjelnek tekintjük-e õket, vagy sem. Ezen okok miatt a múzeumok tárlóiban, a kötetek lapjain és kallódó tárgyak tömegén seregnyi jel vár még számbavételre.
Székely betûk
Az utóbbi századokban a betûkkel szemben a székely mondat-, szó- és szótagjelek használata visszaszorult.
Az újabb korokban a székely írást ismerõk a jelek közül elsõsorban a betûket alkalmazzák. A többhangértékû jeleket legfeljebb érdekességként említik meg. A többhangértékû jelek "írástudók" általi tudatos alkalmazására csak kivételes jelleggel van példa – ezek a példák azonban szaporodnak.
Más a helyzet a népi, uralmi és vallási jelhasználat esetében – de ez a következõ fejezet témája.
1. ábra. Thelegdi Rudimentájának ábécéje 1598-ból (jobbról balra)
2. ábra. A marosvásárhelyi névtelen ábécéje 1753-ból (jobbról balra)
Ezek a korai ábécék nem különböztetik meg a hosszú és a rövid magánhangzókat, amelyre a magyar nyelv pontos rögzítéséhez szükség van. Ezért elindult egy reformfolyamat, amely az írás korszerûsítését, elsõsorban a rövid és hosszú magánhangzójelek elkülönítését tûzte célul maga elé.
A XX. században (Magyar Adorján kezdeményezését továbbfejlesztve) Forrai Sándor és Libisch Gyõzõ is javaslatot tett a székely írás modern ábécéjének betûsorára. Ezek a modern betûsorok a régi jelváltozatok közül választottak ki egyet a hosszú, egyet pedig a rövid magánhangzók jelölésére. Választásaik azonban véletlenszerûek volt, azt semmilyen logikus elv nem indokolta – ezért az említett szerzõk modern betûsorai eltérõek lettek.
1996-ban e sorok írója is kidolgozta az alábbi jelsort (3. ábra), amely két jellemzõjében tér el a többi modern betûsortól. Egyrészt abban, hogy a hosszú magánhangzókat a hosszabb, a rövid magánhangzókat pedig a rövidebb jelforma jelöli. Másrészt abban, hogy az o, ó, ö, õ jelek hasonlóak egymásra, miként a latin írásban is. Ezek a jellegzetességek az ábécé megtanulását és alkalmazását segítik.
3. ábra. A Varga Géza által 1996-ban javasolt modern ábécé
A modern ábécék a jelek számában és hangalakjában lényegében egyetértenek, gyakorlati jelentõségû eltérés csak egyes jelformák között mutatkozik.
Az ábécé esetleg kiegészíthetõ lenne a "dz", a "dzs" és a "zárt e" hangok jelével is, de ennek nem lenne gyakorlati jelentõsége. A "dz" és a "dzs" hang létezése vitatott. Egyébként is leírható a "d" + "z", meg a "d" + "zs" betûkombinációkkal. A zárt e-t pedig csak kevesen használják a beszédben, a többségnek felesleges gondot jelentene az alkalmazása.
Egyik modern ábécé sem gyakorolt komoly hatást az Erdélyben élõ székelyekre, akik az õseiktõl örökölt íráshagyományt folytatják.
Az ábécék kismérvû eltérése nem akadályozza meg a kölcsönös megértést. Aki ismeri az egyik ábécét, az el tudja olvasni a másikkal írt szöveget és viszont.
A székely írás kis- és nagybetûk
A kis- és nagybetûk megkülönböztetése a modern íráskép kialakításához szükséges.
Több okunk is van arra, hogy a rótt technológiában ismeretlen kis- és nagybetûket alkalmazzuk.
- A régi (de már papírra írt) íráshasználatban is volt példa a kis- és nagybetûk megkülönböztetésére. Van ugyanis „kis r” és „nagy r” betûnk (ezeket már Bél Mátyás is úgy különböztette meg, hogy az egyik az „r”, a másikat pedig az „R” betûvel jelölte meg), valamint Szamosközi is alkalmazott nagybetûket.
- A régi (de már papírra írt) íráshasználatban is volt példa a kis- és nagybetûk megkülönböztetésére. Van ugyanis „kis r” és „nagy r” betûnk (ezeket már Bél Mátyás is úgy különböztette meg, hogy az egyik az „r”, a másikat pedig az „R” betûvel jelölte meg), valamint Szamosközi is alkalmazott nagybetûket.
1. ábra. Bél Mátyás jelsora a kis "r" és a nagy "R" megkülönböztetésével (1700-as évek eleje)
2. ábra. Szamosközi István levele; a nagybetûket észrevehetõen nagyobbra rajzolta (1600-as évek eleje)
- Másrészt a korszerû íráshasználat követeli meg a nagybetûk alkalmazását. A latin íráshasználat során megszoktuk, hogy a mondatainkat és egyes szavainkat nagy betûvel kezdjük, ami által pontosabb és választékosabb írásképet nyerünk. Nem kellene errõl az elõnyrõl lemondanunk a rovásírás használata során sem, hanem a szabvány segítségével fel kell erõsítenünk, lehetõvé kell tennünk a nagybetûk alkalmazására tett régi kezdeményezéseket.
Az „r” esetében az „r” és az „R” jelvátozatok továbbra is alkalmasak a kis- és a nagybetû céljaira, ahogyan azt Bél Mátyástól tanultuk. Az egyéb betûk esetékben ugyanazon jelformák kisebb és nagyobb változatát kell alkalmazni, Szamosközi példáját folytatva.
A jelek irányultsága
Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk meg, tükrözhetõk-e a székely jelek, vagy sem.
Egyetlen klasszikus írásemlékünk van, amelyikben a jeleket tükrözték: a konstantinápolyi felirat. Ennek az emléknek a jelei – a klasszikus székely emlékek leggyakoribb írásirányától eltérõen – balról jobbra haladnak. A feliratot a szultáni udvarban fogvatartott magyar követek készítették. Errõl az emlékrõl Németh Gyula – helyesen – azt feltételezte, hogy titkosírásnak szánták.
Hosszú Gábor és követõi ez alapján a kivételes körülmények között megszületett, különleges célra használt egyedi emlék alapján – tévesen – általános szabályt alkottak (figyelmen kívül hagyva az ellenpéldák sorát). A kellõ alap nélküli „szabály” szerint a jeleket tükrözni kell, ha a sorvezetés balról jobbra halad. Libish Gyõzõ, Szakács Gábor és Friedrich Klára gyermekek sorát tanítja erre a téveszmére, meghamisítva ezzel a székely írást.
A korai és népi emlékeken (például a Jóma ligatúrában, a palást „jó”, a magyargyerõmonostori kályhacsempe „magas” szójelei, vagy a sopronkõhidai sótartó szövege esetében) elõfordulnak tükrözött jelek. Ezeket azonban nem az írásirány miatt; hanem a grafikai kompozíció, a szimmetria, vagy a ligatúraalkotás kedvéért tükrözték.
Több írásemléken az írásirány balról jobbra halad, de a jeleket nem tükrözték. Ilyen például a szolnoki múzeumban õrzött avar karika , az alsópáhoki tál és néhány klasszikus székely emlék is.
A fentieket összegezve: tükrözésre vonatkozó szabály a történeti hagyományban nincs. A Hosszú Gábor és követõi által kitalált „szabály” az írástörténet adataival nem igazolható. A fennmaradt balról jobbra haladó emlékek (az egyetlen konstantinápolyi kivételével) a kitalált „szabályt” cáfolják. A téveszme tömegek közötti terjesztése súlyos hiba.
A mûvészi cél, vagy a ligatúraalkotás indokolhatja a jelek esetenkénti tükrözését, de a Unicode szabványban nincs szükség tükrözött betûkre.
Hosszú Gábor és követõi ez alapján a kivételes körülmények között megszületett, különleges célra használt egyedi emlék alapján – tévesen – általános szabályt alkottak (figyelmen kívül hagyva az ellenpéldák sorát). A kellõ alap nélküli „szabály” szerint a jeleket tükrözni kell, ha a sorvezetés balról jobbra halad. Libish Gyõzõ, Szakács Gábor és Friedrich Klára gyermekek sorát tanítja erre a téveszmére, meghamisítva ezzel a székely írást.
A korai és népi emlékeken (például a Jóma ligatúrában, a palást „jó”, a magyargyerõmonostori kályhacsempe „magas” szójelei, vagy a sopronkõhidai sótartó szövege esetében) elõfordulnak tükrözött jelek. Ezeket azonban nem az írásirány miatt; hanem a grafikai kompozíció, a szimmetria, vagy a ligatúraalkotás kedvéért tükrözték.
Több írásemléken az írásirány balról jobbra halad, de a jeleket nem tükrözték. Ilyen például a szolnoki múzeumban õrzött avar karika , az alsópáhoki tál és néhány klasszikus székely emlék is.
A fentieket összegezve: tükrözésre vonatkozó szabály a történeti hagyományban nincs. A Hosszú Gábor és követõi által kitalált „szabály” az írástörténet adataival nem igazolható. A fennmaradt balról jobbra haladó emlékek (az egyetlen konstantinápolyi kivételével) a kitalált „szabályt” cáfolják. A téveszme tömegek közötti terjesztése súlyos hiba.
A mûvészi cél, vagy a ligatúraalkotás indokolhatja a jelek esetenkénti tükrözését, de a Unicode szabványban nincs szükség tükrözött betûkre.
Székely szójelek
A népi, uralmi és vallási jelhasználatban rendszeresen és tömegesen alkalmazzuk a székely írás szójeleit és mondatjeleit, azonban az átlagember nem sokat tud ezek írás voltáról.
A fazekasok rendszerint úgy másolgatják az elõdeiktõl örökölt fazekasjeleket (közte elolvasható mondatokat), hogy nincsenek tisztában azok jelentésével, vagy népies etimologizálással kialakított újabb keletû magyarázatokkal szolgálnak.
A kevés, üdítõ kivétel – amikor a mesterek megõrízték az õsvallási magyarázatot – megdöbbentõ tudományos jelentõséggel bír. (Például a veleméri és vámfalusi fazekasok a székely „us” (õs) szójel általuk alkalmazott népi változatát az Isten „õs Ten” jelképének tartják – miként a hettiták is annak tartották annak idején.) Van egy-két kivétel (a nikolsburgi „us” (õs), az énlakai „egy usten”, a magyar címer jelei stb), amelyek mindvégig a tudomány számára elérhetõ távolságban voltak – csak nem volt ismert az eredetük és a jelentésük.
A székely szójelek alább sorakozó változatai az akrofónia folyamatát illusztrálják, amelynek során a képszerû szójelbõl lineáris betû alakult ki. Nem mutatunk beminden szójelet, mert az szétfeszítené e tanulmány kereteit, s mert a kutatás – néhány jel esetében - még nem fejezõdött be.
A képszerû jelek õsvallási mondanivalót fejeznek ki és ugyanúgy megérthetõk, elolvashatók, mint a lineáris jelváltozatok – csak nem hangokat, hanem szavakat jelölnek.
Az alábbi jelsorokban esetenként idegen, vagy annak tûnõ képjelek is szerepelnek. Ezek szerepeltetésének több oka van.
- Egyrészt alkalmasak az akrofónia folyamatának illusztrálására.
- Másrészt azt dokumentálják, hogy a székely írás jelkincse egy igen régen és igen széles körben ismert jelkincs leszármazottja. Vagy másképpen: a székely írás kõkori elõzménye hatással volt más írásrendszerek megszületésére. Ez utóbbi megfogalmazást támasztja alá a rekonstruált akrofóniák sora, amely a magyar nyelv szavait és azokon keresztül az õsvallás eszmerendszerét tárta fel elõttünk.
- Harmadrészt azt is alátámasztják, hogy a székely írásjelek körét nem lehet csupán a klasszikus székely kor „rótt” írásjeleire leszûkíteni. A székely írás fogalomkörébe kell sorolni a sokszor csupán díszítésnek tûnõ, hieroglifikus emlékeket is. Az átmenet zavarbaejtõen folyamatos, nem lehet egymástól elhatárolni õket. A hieroglifikus alkalmazások különválasztása és díszítésként való kezelése kényelmes megoldás lenne, de ezt a közöttük található hosszabb, elolvasható emlékek kizárják.
Nem követelhetjük meg, hogy a székely írás ugyanolyan jellemzõkkel rendelkezzen, mint a többi európai írás – mert ez az írás különleges történettel és tulajdonságokkal bír. Ennek belátása az írás paramétereinek – például a jelek számának, formájának és a helyes írásiránynak – a meghatározásához elengedhetetlenül szükséges.
A kevés, üdítõ kivétel – amikor a mesterek megõrízték az õsvallási magyarázatot – megdöbbentõ tudományos jelentõséggel bír. (Például a veleméri és vámfalusi fazekasok a székely „us” (õs) szójel általuk alkalmazott népi változatát az Isten „õs Ten” jelképének tartják – miként a hettiták is annak tartották annak idején.) Van egy-két kivétel (a nikolsburgi „us” (õs), az énlakai „egy usten”, a magyar címer jelei stb), amelyek mindvégig a tudomány számára elérhetõ távolságban voltak – csak nem volt ismert az eredetük és a jelentésük.
A székely szójelek alább sorakozó változatai az akrofónia folyamatát illusztrálják, amelynek során a képszerû szójelbõl lineáris betû alakult ki. Nem mutatunk be
A képszerû jelek õsvallási mondanivalót fejeznek ki és ugyanúgy megérthetõk, elolvashatók, mint a lineáris jelváltozatok – csak nem hangokat, hanem szavakat jelölnek.
Az alábbi jelsorokban esetenként idegen, vagy annak tûnõ képjelek is szerepelnek. Ezek szerepeltetésének több oka van.
- Egyrészt alkalmasak az akrofónia folyamatának illusztrálására.
- Másrészt azt dokumentálják, hogy a székely írás jelkincse egy igen régen és igen széles körben ismert jelkincs leszármazottja. Vagy másképpen: a székely írás kõkori elõzménye hatással volt más írásrendszerek megszületésére. Ez utóbbi megfogalmazást támasztja alá a rekonstruált akrofóniák sora, amely a magyar nyelv szavait és azokon keresztül az õsvallás eszmerendszerét tárta fel elõttünk.
- Harmadrészt azt is alátámasztják, hogy a székely írásjelek körét nem lehet csupán a klasszikus székely kor „rótt” írásjeleire leszûkíteni. A székely írás fogalomkörébe kell sorolni a sokszor csupán díszítésnek tûnõ, hieroglifikus emlékeket is. Az átmenet zavarbaejtõen folyamatos, nem lehet egymástól elhatárolni õket. A hieroglifikus alkalmazások különválasztása és díszítésként való kezelése kényelmes megoldás lenne, de ezt a közöttük található hosszabb, elolvasható emlékek kizárják.
Nem követelhetjük meg, hogy a székely írás ugyanolyan jellemzõkkel rendelkezzen, mint a többi európai írás – mert ez az írás különleges történettel és tulajdonságokkal bír. Ennek belátása az írás paramétereinek – például a jelek számának, formájának és a helyes írásiránynak – a meghatározásához elengedhetetlenül szükséges.
csencsói sarokkõ, alsópáhoki tál, hortobágyi szarukürt és a Szent Korona „sarok” szójele, valamint az énlakai „s” betû (balról jobbra)
1. ábra. A „sarok” szójel és az „s” betû; a hegyen álló égigérõ fát (a székely „sz” betûnek megfelelõ „szár”-t) ábrázolja; A „sarok” szó a „szár” szóból és az Ószövetségben is említett „Óg” király nevébõl alkotott összetétel; a görög Heraklésszel, a szkíták õsapjával azonos isten jelképe; a villágmodellek sarkain ábrázolták
az Egy szójele egy Mas d' Azil-i kavicson; az Assur-templom reliefjén, hun diadémon, a paláston, árpád-kori zászlón; valamint az énlakai „eGY AZ ISTEN” felirat „gy” betûje, amelyet szabályosan Egy-nek kell olvasni (balról jobbra)
2. ábra. Az „Egy” szójel és a székely „gy” (Egy) jel; a Tejút ábrázolása; a keresztszárak a nappályát jelölik a két napforduló idején; a napisten egy éves életciklusának jelképe
Az õs szójele a Pletnyeva által közölt keleteurópai ábrázolásról, uráli fémplakettrõl (Kr. e. III-I. szd) , a palástról, a vámfalusi fazekasjelek közül, a veleméri égigérõ fáról, valamint az us (õs) szójel a nikolsburgi ábécébõl
3. ábra. Az „õs” szójele; a Tejút hasadékában karácsonykor kelõ napisten jelképe; az õsvallás szerint a napisten a nemzet õse
3. ábra. Az „õs” szójele; a Tejút hasadékában karácsonykor kelõ napisten jelképe; az õsvallás szerint a napisten a nemzet õse
A „Ten” szójel egy Mas d' Azil-i kavicson; valamint a szibériai „usten” sziklarajz, az énlakai „Egy usten” és a magyarszombatfai „Jóma ten” ligatúra részlete; valamint a Marsigli féle és a nikolsburgi ábécé „nt/tn” jele (balról jobbra)
4. ábra. A „Ten” szójel a „t”-bõl és az „n”-bõl alkotott ligatúra; A világtengellyel azonos égigérõ fa ábrázolása; a kõkorban balról jobbra Ten-nek olvasták; a rovástechnológia hatására megváltozott írásirány és az õsvallási jelentés feledése miatt a keresztény korban már „nt”-nek olvasták; az Isten (õs Ten) kõkori neve (vö. etruszk Tin „a fõisten neve”, kínai tien „ég, isten”, sumer tin „élet”!)
Az avar nagyszentmiklósi kincs, hun Szent Korona, karosi tarsolylemez, énlakai ligatúra
5. ábra. Az „Isten” szójel; a fenti „us” és „Ten” szójelekbõl alkotott ligatúra; a megszemélyesített Tejútra (égigérõ fára) utal, amelyet az õsvallás az Istennel azonosított
A Szent Korona, a palást, a mártonhelyi freskó, az alsópáhoki tál „jó” szójele; valamint a székely „j” (jó) jel Kájoni Jánostól és a nikolsburgi ábécébõl
6. ábra. A „jó” szójel és a székely „j” (jó) jel; az 1300-as évekbõl származó mártonhelyi freskón ezzel a szójellel jelölte a festõ a folyót (a jó szó kettõs: „jó” és „folyó” jelentésû); a Tejút jelképe
A kínai írás „kaptató” (magasba vezetõ út), a csornai hun szíjvég, a sopronköhidai avar sótartó, az ibrányi honfoglaláskori ezüstkarperec, a palást (2 db) meg a magyargyerõmonostori kályhacsempe szójelei és a székely „m” (magas) jel Bél Mátyás nyomán
7. ábra. A „magas” szójel; a lépcsõszerûen élükre rakott hegyekbõl álló magasba vezetõ utat ábrázolja
Hettita fémplakett, kínai tetõcserépdísz részlete, kínai lolo „ég” szójel és a székely írás „g” (ég) jele az énlakai feliratból
8. ábra. Az „ég” szójel az eget tartó fa rajza
Bajor Ottó címerébõl
9. ábra. Az „ország” szójel; (megtalálható a magyar származású Dürer címerében is, ahol Magyarországot jelképezi; valamint a magyar címerben is); a hármashalom a sumer képírásban is "ország" jelentésû
Egy chilei prekolumbián kabáttû, a Szent Korona , az
10. ábra. A „föld” szójel az Éden térképe; a Teremtés helyszínére és értékére emlékeztet
Az Orion csillagkép rajza, kínai „atya” fogalomjel, palást, székely „ty” (atya) jel Kájonitól, a nikolsburgi ábécébõl
11. ábra. Az „atya” szójel és a „ty” rovásjel; az Orion csillagkép leegyszerûsített ábrázolása
Az egyiptomi Rá „napisten” hieroglifa, hettira „ru” szótagjel, kínai „Nap” szójel, alsópáhoki tál „Ra(gyogó)” szójele; valamint a székely „R” a nikolsburgi ábécébõl és Thelegdi Rudimentájából
12. ábra. A „Ra(gyogó)” szójel és az „R” betû a napisten jelképe
a szolnoki múzeumban kiállított avar karika; a szöveg részlete
13. ábra. A szolnoki avar karika. A „magas”, „ég”, „kõ” és „Föld” szójelekkel rögzített õsvallási mondóka olvasható rajta: „Magas ég(i) kõ! Magas kõ! Magas ég(i) kõ! Magas kõ! Magas ég(i) kõ! Magas kõ! Magas ég(i) kõ föld(je)!”. A szövegben a „magas” szójel lineáris alakját és a csencsói sarokkõrõl is ismert "kõ" szójelet alkalmazták. Az írásirány balról jobbra halad.
Székely mondatjelek
A székely mondatjelek szójelekbõl összeállított ligatúrák, képzési rendszerük emlékeztet a kínai jelmontázsokéra.
A szerkezetük több évezred alatt csiszolódott tökéletesre, s az õsvallási mondanivaló fontossága miatt maradtak meg napjainkig.
Az olvasható jelképek egy része feledésbe merült, más részüket (például a magyar címerben) ma is folyamatosan és tömegesen használjuk. Az ezerötszáz éves keresztény hatás miatt a használatban maradt jelképeknek sem közismert az eredeti jelentése. A székely írásjelek segítségével a jelentés elolvasható (megérthetõ, feltárható).
Az olvasható jelképek egy része feledésbe merült, más részüket (például a magyar címerben) ma is folyamatosan és tömegesen használjuk. Az ezerötszáz éves keresztény hatás miatt a használatban maradt jelképeknek sem közismert az eredeti jelentése. A székely írásjelek segítségével a jelentés elolvasható (megérthetõ, feltárható).
szibériai sziklarajz (Kr. e. 1500), honfoglaló tarsolyveret
1. ábra. Az „Isten” mondatjel; a Tejút (az égigérõ fa) jelképe; az „us” és a „Ten” szójelbõl alkotott ligatúra
A tusnádi uralmi sziklafeliratból (V-VI. szd), kelet-európai leletrõl (VIII-X. szd.)
2. ábra. A „sarokisten” mondatjel két változata; a Tejút jelképe; a tusnádi változat a „sarok”, az „õs” és a „Ten” szójelekbõl alkotott ligatúra; a sztyeppi változat a „szár”, az „Óg” és az „isten” szójelekbõl áll; az Ószövetségben szereplõ Óg királynak (görögösen Heraklésznek, a szkíták õsének) a jelképe; a hun-székely-magyar uralkodóház uralmát legitimáló õsvallási eredethagyományra utal
Az énlakai unitárius templom ligatúrája
3. ábra. Az „Egy isten” mondatjel; az „Egy”, „us” és „ten”szójelekbõl alkotott ligatúra; a mondatjel a világmodellek sarkain elképzelt - Istennel azonosított - égigérõ fát ábrázolja, ezért tették a képkeret sarkára
Kelet-európai emlékek Pletnyeva nyomán (VIII-X. század), a jogar nyelének filigrándíszítése
4. ábra. Az „égisten” mondatjel; az „ég”, az „õs” és a „Ten” szójelekbõl alkotott ligatúra; az eget alátámasztó égigérõ fát ábrázolja; (a középsõ emlék "sarokisten"-ként is elolvasható, eredetileg azonban "szár Óg isten" vagy "Szár égisten" olvasatú lehetett)
alsópáhoki tál közepe
5. ábra. A „jó Ra(gyogó) isten” mondatjel; a „jó”, a „Ra(gyogó)” és az „isten” szójelekbõl alkotott ligatúra; a fenti szövegbõl kiemelt „Ra(gyogó)” jel az egyiptomi Rá napisten jelképének, a kínai „Nap” szójelnek, meg a hettita „ru” szótagjelnek a rokonságába tartozik és azonos a székely „R” betûvel
Székelyderzsi tégla
6. ábra. A téglára a "Miklós, Du ten papp(j)a" szöveget írták (fent); a szöveg közepén a „Du ten” mondatjel látható (lent); ez a mondatjel a „Ten” és a „Du” szójelekbõl alkotott ligatúra
a kettõskeresztes magyar címer (Bajor Ottó)
7. ábra. Az „Egy ország(a)” mondatjel; a magyar címer hun korból származó alkotóeleme; az „Egy” és az „ország” szójelének ligatúrája; az égbe vezetõ világoszlopot ábrázolja; a panteista õsvallás szerint a kettõskereszt az isteni õssel, a hármashalom pedig az Isten környezetével (Magyarországgal) azonos
palást
8. ábra. A „Ten ország(a)” mondatjel; a „Ten” és az „ország” szójelekbõl alkotott ligatúra
Anasazi cserépedény, csángó hímestojás
9. ábra. A „Jóma föld(je)” mondatjel; a Tejútat és a Föld isteni középpontját ábrázolja; a „jó”, a „magas” és a „Föld” szójelekbõl alkotott ligatúra; a Tejúttal azonos kõkori isten és az általa teremtett világ jelképe
Afrászijábi tál
10. ábra. A „Jóma szár föld(je)” mondatjel
magyarszombatfai tál
11. ábra. A „Jóma ten” mondatjel; a Tejút (az égigérõ fa) ábrázolása; a „jó”, „ma” és ”ten” szójelekbõl alkotott ligatúra
a tiszabezdédi honfoglaló tarsolylemez (fent), az "õs Du" mondatjel (lent)
12. ábra. A „õs Du” mondatjel; a Tejút hasadékát ábrázolja a karácsonykor benne kelõ Isten jelképével; az „õs” és a székely „d” (Du) jel ligatúrája (a Du istennév a Dana és a Ten megfelelõje)
Hun szíjvég
13. ábra. Az „õs Egy” mondatjel egy hun szíjvégrõl; a Tejút ábrázolása; az „õs” és az „Egy” szójelekbõl alkotott ligatúra
14. ábra. Az "õs ég" mondatjel egy hun csatról
14. ábra. Az "õs ég" mondatjel egy hun csatról
Székely ligatúrák
A székely írás fontos jellemzõje, hogy egész ismert története során rendelkezett ligatúrákkal (jelösszevonásokkal).
A székelyek ezt az eljárást az idõ és helytakarékosság miatt alakították ki – a hangoztatott magyarázat szerint. Ez azonban – mint látni fogjuk – csak az egyik összetevõje az igazságnak. A tények nem igazolják Püspöki Nagy Péter feltételezését, amely szerint a székely ligatúrakészítés a latin betûösszevonások hatására alakult volna ki. A székely ligatúrákat sokan a betûkbõl keletkezett, kései – ezért különösebb írástörténeti jelentõség nélküli – jelenségnek tekintik; de ez sem igaz mindegyik ligatúrára.
Jellemzõ hibák ezek, amelyek a székely írás eredetének nem ismeretébõl következnek – miként a székely írással kapcsolatos többi téveszme is.
A székely ligatúra-alkotás szokása ugyanis jóval korábbi keletû, s a létrejöttének több oka is lehetett.
Elegendõ ennek belátásához, ha a szkíta, hun, avar és székely ligatúrákat összevetjük a keleti (pl. a kínai) montázstechnikával. E keleti montázstechnika idõben megelõzi a latin írás hasonló jelenségeit, de magát a latin írást is. A székely ligatúrák – szkíta, hun, avar közvetítéssel – keleti hagyományt képviselnek, ezért követhetõ pl. a „Jóma” ligatúrák sora idõben visszafelé az Õrségtõl a Turáni-alföldön át Kínáig, sõt Amerikáig.
Jellemzõ hibák ezek, amelyek a székely írás eredetének nem ismeretébõl következnek – miként a székely írással kapcsolatos többi téveszme is.
A székely ligatúra-alkotás szokása ugyanis jóval korábbi keletû, s a létrejöttének több oka is lehetett.
Elegendõ ennek belátásához, ha a szkíta, hun, avar és székely ligatúrákat összevetjük a keleti (pl. a kínai) montázstechnikával. E keleti montázstechnika idõben megelõzi a latin írás hasonló jelenségeit, de magát a latin írást is. A székely ligatúrák – szkíta, hun, avar közvetítéssel – keleti hagyományt képviselnek, ezért követhetõ pl. a „Jóma” ligatúrák sora idõben visszafelé az Õrségtõl a Turáni-alföldön át Kínáig, sõt Amerikáig.
õrségi (Magyarszombatfa); afrászijábi; obi-ugor; hun (Alucsajdeng, Kína); indián (anasazi) „Jóma” ligatúra; valamint a székely „j” (Thelegdi Jánostól) és „m” betû (Bél Mátyástól)
1. ábra. Jóma ligatúrák az Õrségtõl Amerikáig
A legelsõ ligatúrák kialakulása annak köszönhetõ, hogy a kõkori képírás kezdetben nem lehetett képes az elvont fogalmak, vagy bizonyos nyelvtani elemek pontos rögzítésére. Az írás megteremtõi számára két út kínálkozott, ha elemi képekkel vissza nem adható dolgokat akartak írásban rögzíteni: a montázstechnika és a betûírás kifejlesztése. A kínai írás – nyelvi okok miatt – az elõzõ irányba indult el, a latin írás pedig a második megoldást mutatja be. Ha a székely írásban mindkét elv nagy súllyal képviselve van, akkor az arra utal, hogy a székely írás akkor (a kõkorban) keletkezett, amikor ez még nyitott kérdést jelentett.
2. ábra. Thelegdi „ba” típusú ligatúrái
3. ábra. Thelegdi „bb” típusú ligatúrái
A ligatúrák egy része szerepel a székely írás történelmi (nikolsburgi) jelsorában. Az itt közölt ligatúrák igen régiek lehetnek – amit pl. a kõkorból is ismert „nt/tn” (Ten) ligatúra esetében könnyû belátnunk. Hasonló példával a helyi lineáris írásból az ékírásos technológia átvételével keletkezett óperzsa ékírásban is találkozunk. Ebben ugyanis a szótagjelek mellett külön jele van Ahuramazda istennek is. Ennek az iráni jelenségnek felel meg az, hogy a nikolsburgi ábécében megtalálható a székely „Isten” szójel mindkét – a klasszikus székely kornak az akadémikus "tudomány" által elismert emlékein sohasem használt – összetevõje (az "us", meg a "Ten" jel).
A késõbbi kútfõkben is találunk ligatúrákat (például Thelegdi Jánosnál, Kájoni Jánosnál és Bél Mátyásnál is), de ezek a legritkább esetben egyeznek meg egymással, vagy a türk írásban sejthetõ megfelelõikkel. Egyik ligatúrakészlet sem tekinthetõ teljesnek (nincs
4. ábra. Székely és ótürk ligatúrák összevetése; néhány ligatúra hangalakja azonos, vagy közelálló, de a formája eltérõ; ez arra utalhat, hogy valamilyen (õsvallási jelentéssel összefüggõ?) szemantikai kapcsolat fûzheti egybe a ligatúrákat
Érzékelhetõ egy elhibázott törekvés a hiányos ligatúrakészlet kiegészítésére. Egy sohasem létezett, csak „a rend kedvéért” összeállított teljes ligatúra-korpusz Unicode szabványon belüli bemutatásának azonban nem lenne értelme; mert a ligatúrákat nem, vagy csak ritkán használjuk.
Álláspontunk szerint – a ligatúrás (szótagoló) írást lehetõvé tevõ – teljes ligatúrakészlet elõállítására való törekvés (amely a Michael Everson és Hosszú Gábor által benyújtott javaslatokban érzékelhetõ) alapvetõen téves. Értelmetlen és talán lehetetlen is olyan ligatúrás szótagjel-készlet elõállítása, amellyel a magyar nyelvet könnyen rögzíthetnénk. Olyan teljes és tiszta szótagírásos gyakorlat nem mutatható ki a történeti emlékeken, amelyikhez ilyenre szükségünk lenne. Amint a mesterséges kialakítása és elterjesztése sem lenne ésszerû. A magyar nyelv sajátosságainak csak a betûírás felel meg – ezért van a székely írásnak a kitûnõ betûsora mellett hiányos és ellentmondó ligatúrakészlete (szótagjelkészlete). A klasszikus székely korban a néhány õsvallási szó- és mondatjelbõl származó ligatúra mellett olyanokat alkalmazhattak, amelyek a leggyakoribb nyelvtani végzõdések (ragok, képzõk) és egyéb szavak, szótagok leírását könnyítették meg – teljes szótagjelkészletet azonban aligha alakítottak ki.
Ezekre nincs igazán szükségünk, mert a gyakorlatban nem használjuk õket. A Unicode szabvány javaslatának készítésekor nem tekinthetjük a ligatúrák valódi alkalmazásának a gyermekek iskolai oktatását (amely egyébként is fán és papíron folyik), a mûvészi tevékenységet és néhány értelmiségi öncélú játékát. A gyermekeket meg kell tanítani a ligatúraképzésre is, de ez nem jelenti azt, hogy a számítógépes szabványnak tartalmaznia kell az elvileg képezhetõ ligatúráink teljes készletét. A teljes ligatúrakorpusz a tudományos kutatás feladata, vagy a mûvészi önkifejezés területe lehet és nem a szabványkészítésé.
A szabványban elegendõ a legfontosabb ligatúrák bemutatása:
- A nikolsburgi ábécét a Unicode szabvány elsõdleges karakterei között kell közreadni, a benne lévõ ligatúrákkal együtt.
- A másodlagos karakterkészletben a Thelegdi által bemutatott ligatúrákon kívül néhány további, legfontosabb ligatúrát („Jóma”, „Egy országa”, „Isten”, „sarokisten”) célszerû megjeleníteni. Ezek szerepeltetése az õsvallási jelentõségükkel, az alkalmankénti használatukkal és a székely írás hagyományaihoz való ragaszkodással indokolható.
Nem állítjuk, hogy ezzel a ligatúrák szerepeltetését lezártnak tekintjük – hiszen a ligatúrák készlete sohasem volt lezárt. A késõbbiekben azonban – ha arra valódi igény mutatkozna – lehetõség lesz a ligatúrakészlet kiegészítésére.
3. ábra. Németh Gyula táblázata az általa ismert emlékekben elõforduló ligatúrákkal; ahány szerzõ, annyiféle táblázat
A bõvített nikolsburgi jelsor
A nikolsburgi ábécé a székely írás eredeti jelsorrendjét õrízte meg, de nincs benne külön jele a rövid és a hosszú magánhangzóknak, ezért szükséges a kiegészítése
Az alábbi (javasolt) jelsor kettõs célnak kíván megfelelni.
Egyrészt törekszik a történeti jelsorrend megõrzésére a nikolsburgi ábécében fennmaradt eredeti jelkészlet és a jelek egymásutánjának lehetõség szerinti hû megõrzésével. E nikolsburgi jelsorrend azért érdemli meg a kitüntetett figyelmünket, mert legfontosabb jelei közel azonos módon követik egymást, mint a kazár ábécé, vagy az ugariti ékírásos ábécé jelei. A nikolsburgi jelsorrend több ezer éves jelsorrend-hagyományt õríz, amit valamiképpen a szabványban is ki kell emelni és meg kell õrízni. A szabványnak a székely írással ismerkedõk számára a székely írás valódi jelsorát kell közvetítenie, ha erre technikai lehetõség van. Ugyanis az összes többi székely jelsor nem több egy válogatásnál, amely a latin írás sorrendjébe rakva ismerteti a székely jelek egy részét. Ha a Unicode szabvány a székely írás szabványa kíván lenni, akkor – amennyiben erre technikai lehetõség van – el kell kerülnie, hogy a székely jeleket a latin ábécé sorrendjében közölje.
Másik célunk az itt javasolt jelsorral a mai használat támogatása. Általában (de tévesen) azt feltételezik, hogy a modern használatban kizárólag betûket alkalmazunk. Például a gyermekeket valóban könnyebb megtanítani a székely írásra, ha csak a latin betûk rovásírásos megfelelõit tanítjuk meg nekik. Ez azonban nem azonos a teljes és helyes modern gyakorlattal (hiszen így a gyermekeknek nem a teljes székely írást tanítjuk, hanem annak egy eltorzított, leszûkített, latinizált változatát). A gyermekekre való figyelés (vagy a modern használat fogalmának félreértése) nem jelentheti azt, hogy a székely írás többhangértékû jeleit a lomtárba számûzzük és elfeledkezünk róluk. Van olyan modern alkalmazás, ahol a gyönyörû, esetenként képszerûen megkomponált, többhangértékû jeleink is felbukkannak. Ezekre éppen a kiemelten fontos ünnepi alkalmazások között találunk példát. Ilyen az énlakai „Egy Isten” ligatúra is, amelyet nem érthetünk meg a nikolsburgi „nt/tn” (Ten) és „us” (õs) szójelek nélkül. Ha a következõ nemzedék nem értesül a hieroglifáinkról, akkor kevesebb és szegényesebb ünnepi alkalmazás készülhet a templomaink számára, és kevesebben fogják megérteni (elolvasni) õseink régészeti tárgyakon és cserépedényeken fennmaradt üzenetét. A „modern alkalmazás”-nak nem lehet célja a székely íráshasználat elszegényesítése pusztán azért, hogy könnyebben megtanulható legyen. Az sem lehet követelmény, hogy az írás minél jobban hasonlítson a latin ábécére.
A feladat tehát kettõs: a modern alkalmazást egyeztetni kell a hagyomány megõrzésével. Ez a két szempont – egyes vélekedésekkel ellentétben – nem zárja ki egymást. A nikolsburgi jelsoron belül megtalálhatók a székely írás egyhangértékû jelei (betûi) is, amelyeket a „modern használat” igényel. Ugyanakkor a nikolsburgi ábécé tartalmaz néhány szójelet és ligatúrát is. A nikolsburgi jelsort azonban ki kell bõvíteni a hosszú és a rövid magánhangzók megkülönböztetésére lehetõséget adó jelekkel. Az eredeti nikolsburgi jelformákat esetenként a gyakorlatban alkalmazottra kell cserélni (például a nikolsburgi „gy” helyett a kettõskeresztet kell alkalmazni, mert ez az általánosan használt jelforma).
A szabványba javasolt jelsort meg kell különböztetni a teljes jelkészletet bemutató jelkorpusztól is - ami egy külön feladat, de nem tárgya a Unicode-nak.
1. ábra. A székely írás bõvített nikolsburgi jelsora
Írásirány
Amikor a székely írás sorvezetésén országos vita bontakozik ki, akkor érdemes tisztázni, mitõl is függ, mikor kell jobbról balra és mikor ellenkezõleg írni a jeleket.
Egy írás sorvezetése általában nem alkalmazóinak nemzeti hovatartozásától függ. Azt sem állíthatjuk, hogy egy írásrendszernek csak egyetlen sorvezetése lehet; mert egy írásrendszeren belül többféle sorvezetésre is találhatunk példát. Különösen igaz ez az olyan – évezredeken át használt, több íráshordozót alkalmazó írásrendszerek esetében – mint a székely írás. A székely írásemlékeken a balról jobbra menõ, a függõleges, a körben haladó és a jobbról balra menõ írásirányra is van példa.
1. ábra. A titkosírásnak szánt s ezért szándékosan eltorzított (balról jobbra és tükrözött betûkkel írt) konstantinápolyi felirat nem alkalmas az írásirány és a jeltükrözés szokásának illusztrálására; ez az egyetlen felirat, amelyik balról jobbra tart, s amelynek a jeleit tükrözték
A székely írásrendszerrõl ennek ellenére általában azt tartják, hogy jobbról balra halad a sorvezetése. Ezért a téveszméért a kutatás évszázados elhanyagolása, a katonai megszállásokra visszavezethetõ tudatos történelemhamisítás a felelõs. Az értelmiség nem képes árnyalt megállapításokra az írásirányt illetõen – mert nem ismeri a székely írás valódi történetét. A székely írástörténetet nem szûkíthetjük le egyetlen rövid, összefüggéseibõl kiszakított korszakra. Meg kell értenünk az írástörténeti folyamatokat, amelyeken az írásrendszer a fejlõdése során végigment. S akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a sorvezetés az írástechnológia következménye, amelynek az írástechnológiától függõen változnia kell. Például a fába rótt írástechnológiának – mint azt Sebestyén Gyula felismerte – a jobbról balra menõ írásirány felel meg. Ezért a javasolt sorvezetés meghatározásakor elsõsorban az írástechnológiára és annak változásaira (az írástörténeti folyamatra) kell figyelnünk.
A székely írás kõkori sorvezetése – a homokszórásnak, a sziklarajznak és a festésnek köszönhetõen – balról jobbra haladó volt. Ez megállapítható a Jóma ligatúra alapján, amely a kõkorból maradt ránk.
2. ábra. Az afrászijábi tál (IX-X. század) felirata balról jobbra halad, a jeleit nem tükrözték
A fémkorszakokban a kés lehetõvé tette a rovástechnológia alkalmazását, ezért a székely írás sorvezetése részben megváltozott: a fába rótt emlékeken jobbról balra irányuló lett; a képszerû, festett emlékeken pedig továbbra is balról jobbra haladó maradt. A klasszikus székely íráshasználat korában a rótt technológiának köszönhetõen a jobbról balra tartó írás volt általános a köznapi íráshasználatban.
3. ábra. Zakariás János jezsuita szerzetes levele1756-ból; a rovásbetûkkel írt latin szavak sorvezetése balról jobbra irányul, de a jeleket nem tükrözte
E klasszikus gyakorlatot örökítették meg a korabeli tudós feljegyzések. Ezek azonban csak a rótt emlékekrõl és az azt követõ átmeneti korszakról, annak is a köznapi íráshasználatáról tájékoztatnak. A bútorfestõk és a fazekasok ekkor is gyakorolták az eredeti balról jobbra haladó írásirányt. A tojásfestõk és a fazekasok esetenként a körben haladót is alkalmazták a világmodellekben. A fejfákat jelekkel ellátó ácsok meg – szükségképpen – a függõlegeset. Ezeket azonban a tudós leírók díszítésnek vélhették és nem vették figyelembe. Ez nyilvánvalóan téves álláspontot eredményezett, ezért a megállapításaikat nem lehet a székely írás egészére vonatkoztatni. A magyar nyelv ugyanis megõrizte annak bizonyságát, hogy az írásunk eredetileg képírás volt (pl. írás szavunk „írás” és „rajzolás/festés” jelentésû). Ezért a székely írás fogalmát nem lehet a lineáris, köznapi írásjelek alkalmazására leszûkíteni. Amint az írásirányt sem határozhatjuk meg csupán a klasszikus (rótt) íráshasználatra alapozva.
A klasszikus székely íráshasználat korában is több jelét látjuk annak, hogy a fába rovás visszaszorulásakor, a papír térhódításakor megindul a sorvezetés visszaváltozása és egyre több balról jobbra irányuló emlék születik (ahogyan ez a latin és a görög írás esetében is bekövetkezett annak idején).
4. ábra. Az alsópáhoki tál "jó Ra(gyogó) Isten" felirata balról jobbra halad, de a jelek nincsenek tükrözve
A modern alkalmazás idõszakában sorra születnek a balról jobbra haladó írásemlékek. Például Csete Ildikó ópusztaszeri templomi zászlófelirata, vagy a körmendi honfoglalási emlékmû kõbe vésett rovásfelirata is balról jobbra halad. A szokásos szövegszerkesztõkkel írt és kinyomtatott rovásbetûs szövegek is balról jobbra haladnak. Nincs okunk, hogy ezt a természetes írásváltozási folyamatot mesterségesen megakadályozzuk – mert ezzel a székely írást természetellenessé, nehezebben alkalmazhatóvá tennénk.
A Hosszú Gábor, Libisch Gyõzõ, Szakács Gábor és Friedrich Klára által fémjelzett budapesti csoport nem ismeri a székely írás történetét. Több példa van arra is, hogy tudatosan kirekesztik a székely íráskorpuszból az elméleteiket cáfoló írásemlékeket. Például Libisch Gyõzõ szándékosan hagyta ki a rováskorpuszából a budapesti hun jelvényt, amelynek balról jobbra haladnak a jelei. Ez a csoport megalapozatlanul hirdeti, hogy az írást elsõsorban jobbról balra kell vezetni. Ez csak a fa íráshordozó és a rovástechnológia esetében igaz. A papír és a számítógépes íráshasználat esetében a jobbról balra menõ írásirány erõltetése végzetes félreértés, amely a korai emlékek és az írástörténeti folyamatok nem ismeretébõl fakad.
5. ábra. A budapesti hun jelvény (V. század) "éSZAK" felirata balról jobbra halad, de a jeleit nem tükrözték
A Unicode a számítógépre és – nyomtatott szövegek esetében – a papírra vonatkozó szabály; ezért az Unicode szabványban csak a balról jobbra tartó sorvezetés helyes, az ellenkezõje értelmetlen.
6. ábra. A békéscsabai karika (XI-XII. század) szövege balról jobbra halad, a jeleit nem tükrözték
A székely írás használatának módozatai
A székely írásjeleket többféleképpen lehet alkalmazni, ami gazdag kifejezési lehetõségeket biztosít. Nem csak a leírt szöveget rögzíti, hanem kifejezi a jelekhez kötõdõ õsvallási képzeteket is.
Például a Jóma ligatúra nem csak a Jóma istennevet õrízte meg, hanem a jelek képszerûsége miatt arról is tájékoztat, hogy Jóma azonos az égbe vezetõ úttal (a Tejúttal). Amíg azonban az istennevet ki lehet olvasni és ki lehet mondani; a képek által kifejezett további mondanivaló nem fogalmazható meg, vagy mondható ki ilyen egyértelmûen.
A jelek képi tartalmát, az õsvallás témáit nem ismerõ olvasó számára a mondanivalónak ez a része rejtve maradhat.
Ennek az ellenkezõje is elõfordulhat: a jelek képszerûsége miatt esetleg fel sem merül, hogy azokat el is lehet olvasni (például a mártonhelyi freskó jó "folyó" szójelei esetében).
Ezek miatt a körülmények miatt nehéz a székely írás emlékeit számba venni. Ez azonban egy természetes fejlõdéssel kialakult írásrendszer esetében (amelynek jelei átmenetet képeznek a képszerû szójelektõl a modern betûkig) természetesnek mondható.
A jelek képi tartalmát, az õsvallás témáit nem ismerõ olvasó számára a mondanivalónak ez a része rejtve maradhat.
Ennek az ellenkezõje is elõfordulhat: a jelek képszerûsége miatt esetleg fel sem merül, hogy azokat el is lehet olvasni (például a mártonhelyi freskó jó "folyó" szójelei esetében).
Ezek miatt a körülmények miatt nehéz a székely írás emlékeit számba venni. Ez azonban egy természetes fejlõdéssel kialakult írásrendszer esetében (amelynek jelei átmenetet képeznek a képszerû szójelektõl a modern betûkig) természetesnek mondható.
1. ábra. A székely írás rendkívül gazdag kifejezési lehetõségeit illusztrálja a fenti táblázat, amelynek
- Az írásemlék irodalmi mûfaja szerint lehet világmodell; õsvallási, vagy uralmi jelkép; emlékfelirat; ábécé; határkõ; levél stb. A források alapján feltehetõ, hogy ezzel az írással is készültek vallásos, földrajzi, gazdasági vagy történetírói alkotások.
- A jeltípus szerint: mondatjel, szójel, szótagjel és betû is lehet.
- A grafikai jelalkotás módja szerint lehet elemi képjel, vagy ezekbõl alkotott ligatúra. A ligatúraalkotás szokása a keleti (pl. kínai) montázstechnika rokonságába tartozik.
- Az ünnepélyesség érdekében a székely jeleket esetenként más írásrendszerekkel írt szövegek mellett használják (például a nagyszentmiklósi kincsen). Ez a kiemelt alkalmazás a képszerû székely jelek által kifejezett õsvallási hagyomány rendkívüli ereje miatt alakult ki. Amiképpen az egyiptomi hieroglif írást is ünnepi használatra tartogatták az egyiptomiak a hieratikus és a démotikus írásuk mellett.
- A hieroglifikus alkalmazás õsvallási jelentõségû, esetenként képszerû és mondatjeleket, vagy szójeleket használ. Ellentéte a betûírás.
- A betûírásos emlékeken belül teljes betûírást és hangzóugrató írást is megkülönböztethetünk. A hangzóugrató írás a magánhangzókat nem, vagy nem mindig jelöli.
Központozás
A régi írásokban nem volt olyan nagy jelentõsége a központozásnak, mint a modern korok modern írásaiban.
1. ábra. A csíki felirat marosvásárhelyi másolata a szóelválasztó jelekkel
A változás összefüggésben van a tömeges íráshasználat elterjedésével, valamint az írnokok és írók igényeinek növekedésével. Az árnyalt kifejezési lehetõségek iránti igény az írásképet is megváltoztatta.
A székely írás és általában a rovásírások hagyományos központozása mindössze néhány szóelválasztó jel alkalmazását jelentette, de ezek használata sem volt általános. Talán a fa íráshordozó sem támogatta a központozás gazdag jelkészletének kialakulását. Amivel szemben a nyomdagépeknek a jelformákkal szembeni közömbössége kifejezetten segítette a központozás jeleinek alkalmazását.
Ezért a székely írásnak lényegében véve nincs saját, fejlett központozása.
Ebben a helyzetben három alternatíva között választhatunk:
- Központozás nélkül használjuk a székely írást, és tudomásul vesszük, hogy a székely írás (az írásképe miatt) nem lesz alkalmas a gondolatok lehetõ legkifinomultabb közlésére.
- Saját jeleket fejlesztünk ki, megtartva benne a régi szóelválasztó jeleket is. Ez azonban nehézkes és felesleges eljárás lenne.
- Átvehetjük a mindenki által ismert, a latin írásban megszokott központozást. Ez tûnik elfogadhatónak s a jelenlegi íráshasználatban is ez a megoldás terjedt el.
Az írásrendszerek a történelmi korokban
Ezért a székely írás modern központozása a latinbetûs írásban megszokott jelekre épül. Ezt a gyakorlatot érdemes folytatni és megerõsíteni.
Rovásszámok
A rovásszámokat - néhány kivételes esetet leszámítva - nem alkalmazzuk.
A rovásszámoknak egykor nagy szerepük volt, amirõl Sebestyén Gyula írásaiból tájékozódhatunk. A magyar rovásszámok hasonlóak a latin és etruszk számokhoz - azonban az etruszkhoz állnak közelebb. Ez az etrusz és a magyar kultúra õsi rokonságának a jele. A magyar rovásszámok akkor alakulhattak ki, amikor még az etruszkokkal voltunk közelebbi kapcsolatban, s amikor a rómaiak még meg sem születtek.
Ezért a rovásszámainkat illik megtanulni és ismerni. Ez a tiszteletünk azonban nem akadályozhatja meg annak kimondását, hogy a rovásszámok felett eljárt az idõ, mindennapi használatra már nem alkalmasak. Amiképpen Európa és a világ más számrendszerei is átadták helyüket az arab számoknak, a magyar rovásszámokra is a múzeum polcai várnak.
Amikor a Unicode szabványát tervezzük, abban nincs helye a rovásszámoknak. Amire két okunk is van.
Az egyik az, amit fentebb már említettünk: hogy nem lehet vele könnyen számolni, ezért a gyakorlatban nem használjuk õket. A pásztorok jól elboldogultak vele s talán még használhatnák is az esztenákban - de ez nem indokolja a Unicode szabványba való felvételüket. Amint az sem, hogy a körmendi honfoglalás-emlékmû oldalára rovásszámokkal is felírták az évszámot. Ahhoz sem kellett ugyanis Unicode szabvány, csak vésõ és kalapács. Ha a Unicode szabványba csak tömegesen használt rendszerek kerülhetnek, akkor a magyar rovásszámoknak nincs helye benne.
Ezért a rovásszámainkat illik megtanulni és ismerni. Ez a tiszteletünk azonban nem akadályozhatja meg annak kimondását, hogy a rovásszámok felett eljárt az idõ, mindennapi használatra már nem alkalmasak. Amiképpen Európa és a világ más számrendszerei is átadták helyüket az arab számoknak, a magyar rovásszámokra is a múzeum polcai várnak.
Amikor a Unicode szabványát tervezzük, abban nincs helye a rovásszámoknak. Amire két okunk is van.
Az egyik az, amit fentebb már említettünk: hogy nem lehet vele könnyen számolni, ezért a gyakorlatban nem használjuk õket. A pásztorok jól elboldogultak vele s talán még használhatnák is az esztenákban - de ez nem indokolja a Unicode szabványba való felvételüket. Amint az sem, hogy a körmendi honfoglalás-emlékmû oldalára rovásszámokkal is felírták az évszámot. Ahhoz sem kellett ugyanis Unicode szabvány, csak vésõ és kalapács. Ha a Unicode szabványba csak tömegesen használt rendszerek kerülhetnek, akkor a magyar rovásszámoknak nincs helye benne.
A másik ok az, hogy a számrovás nem azonos rendszer a székely írással, vagy ez az azonosság egyelõre nem bizonyítható. Van ugyan némi párhuzam (némelyik szám rovásbetûkkel azonosítható, s ezek alapján meg is érthetõ), de ilyen fokú rokonság nagyon sok idegen rendszerrel kimutatható. Amikor a székely írás szabványát készítjük, nem biztos, hogy ebbe a körbe beletartozik a számrovásunk.
Ezekhez képest csupán mellékes körülmény, hogy abban sincs egyetértés, hogyan is kell némelyik nagyobb számunkat leírni. Például az Everson - Szelp féle javaslatban a 3000-et rosszul írták a szabványkészítõk. Az ugyanis helyesen csupán három csillag lenne.
Kõkori írásemlékek
A székely jelek elõképeivel írt kõkori párhuzamok száma olyan magas, hogy azt az írás eredeztetésekor figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Az elvégzett matematikai ellenõrzés (valószínûségszámítás) alapján véletlen egyezésrõl nem lehet szó, a hasonlóságokat csak genetikus kapcsolattal lehet magyarázni. Ezt a magyarázatot az akrofónia rekonstruálása és a kapott õsvallási jelentés adja meg. (Az akrofónia az a folyamat, amelyben egy szójelbõl betû alakul ki; amely betû a szó elsõ hangját, vagy elsõ mássalhangzóját jelöli.) Az akrofóniák rekonstrukciója segített felismerni, hogy a jelek eredetileg az õsvallás jelképei voltak, s belõlük alakult ki a ma ismert székely írás. Az akrofónia, valamint az elolvasható korai jelek és szövegek tanúsága alapján az írást a magyar nép alkotta meg.
A székely írás elõdje a kõkorban szójeleket alkalmazott, de a jelölt szavak egyszótagosak, ezért az írást szótagírásnak is minõsíthetjük. A Jóma ligatúra alapján (mivel a korai írásnak az emlékek szerint nem voltak magánhangzójelei) korai mássalhangzós írásként is tárgyalható. Az írásnak ezek a jellemzõi alig változtak a története során (ma is ugyanezekkel az íráselemekkel találkozunk). A késõbbi írásemlékeken elõfordulnak magánhangzójelek is, de ezeket a hangzóugratás szokása miatt szinte napjainkig visszafogottan alkalmazták.
a teremtett és rendezett Éden térképe négy folyóval, négy hegységgel, négy tengerrel és négy világtájjal; cree mandala; swechati avar ékszer világmodellje; kínai „Föld” szójel; székely „f” (Föld) jel
1. ábra. A „Föld” szójel elterjedtsége arra az idõre (50 – 40 ezer évvel ezelõttre) utal, amikor a modern ember elsõ (Eurázsia belsõ területei és Amerika felé) szétrajzó csoportjai még együtt éltek a Közel-Keleten; a székely „f” (Föld) jel azért hasonlít az asztrológusok „Föld” jelére és a kínai „Föld” szójelre, mert közös, kökori jelképre (az Éden térképére) megy vissza az eredetük
1. ábra. A „Föld” szójel elterjedtsége arra az idõre (50 – 40 ezer évvel ezelõttre) utal, amikor a modern ember elsõ (Eurázsia belsõ területei és Amerika felé) szétrajzó csoportjai még együtt éltek a Közel-Keleten; a székely „f” (Föld) jel azért hasonlít az asztrológusok „Föld” jelére és a kínai „Föld” szójelre, mert közös, kökori jelképre (az Éden térképére) megy vissza az eredetük
Anasazi edény, indián agyagmodell, kínai hun ligatúra, csángó hímestojás
2. ábra. A „Jóma földje” felirat prekolumbián edényen; indián agyagmodell „Jóma” ligatúrája, „Jóma” ligatúra az alucsajdengi (Kína) hun koronáról; „Jóma földje” szöveg egy csángó-magyar hímestojáson; a székely „j” (jó), „m” (magas) és „f” (Föld) jelek párhuzamai; a „Jóma” istennév magyar szavakból alkotott elolvasható összetétel; a párhuzamok arra utalnak, hogy az indiánok a székely írás elõdjét vitték magukkal Szibériából Amerikába valamikor a kõkorban (40-12 ezer évvel ezelõtt)
3. ábra. Mas d' Azil-i kavicsok (Pireneusok, 20-10 000 éves barlanglelet) 18 székely jel párhuzamával
4. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor térbeli világmodellje a „szár”, „ég”, „sarok” és Ten” szójelekkel, a székely „sz” (szár), „g” (ég), „s” (sarok) és „nt/tn” (Ten) jelek elõképeivel
5. ábra. A Cucuteni kultúra székely betûkre hasonlító jelei
6. ábra. A Karanovó kultúra emlékei a székely „sz” (szár), „s” (sarok), „r” (ragyogó?), „m” (magas), „d” (Du) jelek elõképeivel
Fémkori írásemlékek
A székely írás elõdje a bronz és vaskorban széles körben elterjedt volt. Jeleit, jelképeit ismerték a Kaukázustól délre és északra is.
Hettita fémplakett az eget tartó, kettõskereszt alakú fa rajzával; az urartui hieroglif írás képjele; hurrita pecséthenger kettõskereszt alakú, napos-holdas világfával; hurrita stílusú relief az Assur-templom kútjából kettõskereszt alakú istennel; a
1. ábra. A Közel-keleten született meg a kettõskereszt alakú, eget tartó világfa képzete, amely a magyar címer és a székely írás kettõskereszt alakú „gy” (Egy) jelében õrzõdött meg napjainkig; a napos-holdas világfát jellegzetes urál-altáji képzetnek tartják; a magyar õsvallás az égigérõ fát az istennel azonosította; a magyar címer halmokon álló kettõskeresztje az (égi eredetû) királyi méltóság jelképe volt
A tiszalöki bögre és a paziriki szõnyeg hasonló jelképe a „magas” szójelével és a „Jóma” ligatúrával
2. ábra. Szkíta "magas jó kõ" és „magas Jóma kõ” (balról jobbra olvasható) ligatúra
Az ottlakai szkíta korong (a székely „f”, „ly”, „gy”, „ó”, és „t” megfelelõjével); szkíta korong Kelermeszbõl (a székely „f” és „ak” megfelelõjével); pártus kori örmény tál Armavirból (a székely „m” és „ty” párhuzamával)
3. ábra. Szkíta (párthus) emlékek székely jelek elõképével
Krími szkíta korona „Isten” (õs Ten) szójele; valamint az „õs” és a „ten” szójel a koronáról és a nikolsburgi székely ábécébõl
4. ábra. Az „Isten” szójel; magyar nyelvemlék a szkíta korból
Minuszinksz vidéki szkíta sztélé a székely jelek megfelelõjével; a székely „b”, „ü" és „ly” jel (Thelegdi Jánostól, Székelydályáról és Bél Mátyástól)
5. ábra. Hérodotosz jegyezte fel a szkíta napisten, Oitoszürosz nevét, amely a sumer Utu sar „Idõ király” és a magyar Üdõ úr kifejezéseknek felel meg; a székely „ü” (Üdõ) jel a sugaras Napot ábrázolja – ebbõl következõleg az ábrán látható sztélé a szkíta Oitoszür bálványa lehet; a „ly” a napot jelképezi lyuk (kút, forrás) formájában; a „b” a világ belsejével azonos fiúisten jelképe
Permi ékszer a „Föld” szójellel; uráli medveidol (a szentgyörgyvölgyi tehénszobor térbeli világmodelljének párhuzama) a „jó” és az „ég” szójelével; uráli jelvény a „magas” szójelével; uráli turul és antropomorf fémidol az „õs” szójellel; obi-ugor kéregtál a „Jóma” ligatúrával
6. ábra. Urál-vidéki emlékek székely jelekkel
Klasszikus székely írásemlékek kora
A klasszikus székely emlékek korát Attila halálától az 1800-as évek végéig, vagy az 1900-as évek elejéig számíthatjuk.
- Az idõszak elején (a hun-avar- idõkben és a honfoglalás korában) a székely írás általánosan ismert lehetett a vezetõk, az értelmiség és a mesteremberek körében.
- A vallásváltás idõszakában (a 400-as évektõl az 1200-as évek végéig) a székely írás fokozatosan háttérbe szorult és végül már csak a hun hagyományokat õrzõ székelyek írásává lett. A székelyek között megmaradhatott a hun eredetû (nesztoriánus) kereszténység és a források szerint a szertartások alkalmával a 600-as és 800-as években is alkalmazott õsírás. A hun-székely kereszténység folyamatosságának köszönhetõen az írás megõrzésében a székely papság járhatott élen. Így maradhatott fenn az ismert emlékek zöme a székely templomokban.
- A kereszténység magyarországi általános gyõzelmét követõen, az 1200-as évek végétõl az írásrendszert (köznapi írásként) elsõsorban a székelyek használták Erdélyben. A magyarság többi részénél a népi jelkészlet részeként (pl. fazekasjelként) megmaradt az ünnepi jellegû használata, de a köznapi íráshasználatból a latin írás kiszorította. A krónikáinknak, valamint Thelegdi János, Bél Mátyás és mások munkásságának köszönhetõen mindvégig ismert volt, hogy a székelyek használják ezt az írást, de ez az ismeret nem hatotta át a tudós világ egészét. Az 1800-as években a finnugrista Hunfalvy - az ismert énlakai felirat és más tények ellenére - kétségbe vonta az írás létezését és valódiságát. Ez adta meg a finnugrista megközelítés torz alaphangját s ez okozza a székely írással kapcsolatos félreéértések sorát, amelyek ma is általánosan elterjedtek a "tudósok" és a mûkedvelõk körében egyaránt.
- A klasszikus székely írás korszaka akkor zárult le, amikor a székely írás újra az általános mûveltség részévé vált. Ebben szerepe volt a nyomtatott sajtótermékek terjedésének és az oktatásnak is az 1800-as évektõl; valamint az elsõ világháborút követõ Trianoni országcsonkítás okozta traumának is, amely a nemzeti értékek számbavételére késztetett.
a szikla jeleinek fényképe; a „sarokisten” ligatúra és az uralkodói tamga
1. ábra. A tusnádi uralmi jelkép; az égigérõ fát (Tejutat) ábrázoló ligatúra az isteni õstõl (Óg királytól, Heraklésztõl) származó királyság jelképe; az Orion csillagképet ábrázoló tamga a hun dinasztia nemzetségjelének változata, a dinasztia egyik tagjának a jele; a két jel együttesen az Attila halála után Erdélybe vonuló székelyek önálló államának felségjele (V. század?)
az 1-es felirat (balra); áttekintõ ábra (középen); a 3-as felirat (jobbra)
2. ábra. A szertõ-tetõi feliratos szikla (V - XVI. század?)
a szikla fényképe (Szász Tibor Andrástól); a „sarok” és a „kõ” szójel
3. ábra. A csencsói sarokkõ; a sziklarajz a két szójelen kívül a környezet térképét (két folyó kanyarulatainak rajzát) tartalmazza Szász Tibor András szerint (V - XVI. század?)
4. ábra. A vargyasi felirat (XI - XIII. század?)
5. ábra. A békéscsabai karika és a szójelekkel, balról jobbra írt felirat részlete (XI-XII. század)
6. ábra. Az alsószentmihályi felirat (XI - XIV. század?)
7. ábra. A homoródkarácsonyfalvi felirat (1495-bõl)
8. ábra. A nikolsburgi ábécé az 1483-ból; feltehetõen a budai királyi udvarban készült
9. ábra. A csíkszentmiklósi felirat (1501) marosvásárhelyi másolata (1751)
10. ábra. A dálnoki felirat 1526-ból
11. ábra. Torontál-megyei ezüstcsésze a Tejút ábrázolásával és szójelekkel; a folyóábrázoláson joggal szerepel a székely „ü” (ügy „folyó”) jel; a Tejút hasadékának ábrázolásából keletkezett az „us” (õs), a „ly” ( lyuk) és az „r” ( Ragyogó) jel; a Kõhalmi Katalin által feljegyzett szibériai mítoszok szerint a Nap az életet jelképezõ folyó forrása (az 1500-as évekbõl?)
12. ábra. A Rudimenta egyik lapja (1598)
13. ábra. Kájoni János ferences szerzetes egyik – eredeti – ábécéje és írásmutatványa 1673-ból
14. ábra. Bél Mátyás hun-szkíta jelsora 1718-ból
15. ábra. A bögözi felirat 1500 tájáról
16. ábra. A moldvabányai felirat (1400-as évek?)
17. ábra. Az énlakai „Egy az Isten ... „ felirat és az „Egy usten” hieroglifikus sarokligatúrák 1668-ból; összefüggésük elvezet a székely szójelek létének elismeréséig; a szójelekbõl álló sarokligatúrát ugyanaz a Muzsnai György készítette, aki a betûkbõl álló rovásfeliratot; mivel mindkét felirat ugyanazt az unitárius álláspontot hirdeti, nehéz azt hinni, hogy a festõ nem ismerte a sarokligatúrák jelentését; ez azt bizonyítja, hogy a székelyek a betûket és a hieroglifikus mondatjeleket egyidejûleg használták
18. ábra. A ferences kötet "magjarok alphabétuma" (az 1600-as évekbõl?)
19. ábra. Marsigli gróf rovásírásos feljegyzéseinek egyik lapja 1690-bõl
Hun, avar és honfoglaláskori írásemlékek
Fennmaradt írásemlékeik alapján a hunok és az avarok – a magyar nyelv rögzítésére – használták a székely írás szójeleit, ligatúráit és betûit.
A hun-avar-magyar íráshasználat folytonos maradt napjainkig. Ennek példája a hunok számára készített, de máig fennmaradt Szent Korona jelkészlete és szimbolikája. A koronába épített jelek nem minden esetben olvashatók folyamatosan, a ma szokásos módon. Az ékszer jelképei a hozzáértõk számára mégis kerek mondanivalót közvetítettek: a sztyeppi királyeszmét fejezték ki. Az aranyból formált „Föld” (amelynek ismert volt a „király” jelentése is) és „jó” szójelek együttese a „Jó király: jó Föld” értelmezést is megengedi. Ez a gondolat, amely a sztyeppi katonai demokráciák talaján alakult ki, ezer éven át volt a magyar koronaeszme lényege.
Alucsajdengi (Kína) hun jelvény a „Jóma” ligatúrával; budapesti hun jelvény az „éSZAK” felirattal; hun csat az „õs ég” mondatjellel; Tolna-megyei hun kori súly székely betûs „Keszi Dénesné”(?) felirata
1. ábra. Hun emlékek székely szójelekkel vagy betûkkel írt magyar nyelvû szöveggel
székely (balra), hun (jobbra)
2. ábra. Székely és hun jelek összehasonlító táblázata
A sopronkõhidai avar sótartó két „magas õs sarok” felirattal; a nagyszentmiklósi avar kincs „isten” szójele; az avar eredetû Gizella kincs turuljának a nemiszervén van a „Ten” (vö. tenyésztés!) szójel, miként a kõkori szentgyörgyvölgyi tehénszobron is
3. ábra. Avar írásemlékek székely jelekkel; a Konstantin legenda azon népek között említi az avarokat, akik saját írással írt könyveket használnak az istentiszteleten
A „Jóma szár föld(je)” felirat
4. ábra. Afrászijábi tál (IX-X. század)
5/a. ábra. "Jó király: jó Föld" - hirdeti a Szent Koronába épített hieroglifikus alkotmányszöveg (a körbe zárt kereszt alakú jelnek "király" és "Föld" jelentése is volt)
A „Jóma” ligatúra, meg a „Föld”, „jó”, „Isten”, „sarok” és „Du” szójel
5/b. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunoknak készített Szent Korona székely jelei közül
Az ibrányi karperec égigérõ fa jelképe („magas” és „sarok” szójel); a biharkeresztesi korong („Föld” szójel); karosi tarsolylemez („õs” és „isten” szójel); komáromszentpéteri korong („sarok” és „ügy” szójel)
7. ábra. Honfoglaló magyarok által használt székely jelek
tiszabezdédi tarsolylemez („Du”, „jó” és „sarok” szójel); hajfonatkorong („õs” szójel)
8. ábra. Honfoglaló magyarok által használt székely jelek
Fúvókatöredék a betûkkel írt „Lyónak” felirattal
9. ábra. Bodrog alsóbûi fúvókatöredék a honfoglalás korából (feltehetõen a honfoglalást megélõ avar lakosságtól)
A székely írás modern alkalmazásai
A modern alkalmazások korszakát nehéz elhatárolni a korábbiaktól, mert a székely írás története inkább egységes, mint szakaszos folyamat.
Határpontot képezhetnének az alábbi idõpontok:
- Az 1800-as évek második fele a modern tudományos kutatás megindulása miatt (ha valóban beszélhetnénk modern tudományos kutatásokról; s ha a korábban munkálkodó Thelegdirõl, Kájoniról, Marsiglirõl megfeledkezhetnénk).
- Magyar Adorján fellépése, akitõl az ábécé reformjának megindulását szokás számítani (ha Magyar Adorján mindegyik magánhangzónkra javasolt volna hosszú és rövid változatot).
- A fa íráshordozó háttérbe szorulása a papírral szemben (ha tudnánk, hogy ez mikor következett be).
Mégis, mindezeket együttvéve az 1800-as évek második fele, vagy az 1900-as évek eleje vélhetõ egy újabb korszak kezdetének. Nem csak a fent felsorolt érvek miatt.
A magyar értelmiségbõl korábban csak a Bél Mátyáshoz fogható óriások tudtak a székely írásról. E korszakhatárt követõen azonban – az oktatásnak és a tájékoztatásnak köszönhetõen – az általános mûveltség részévé vált az Erdélyben mindvégig ismert és gyakorolt székely írás.
A megismerés folyamata azonban korántsem fejezõdött be. A székely írás valódi jellemzõinek és teljes alkalmazási körének megismerése továbbra is várat magára.
- Az 1800-as évek második fele a modern tudományos kutatás megindulása miatt (ha valóban beszélhetnénk modern tudományos kutatásokról; s ha a korábban munkálkodó Thelegdirõl, Kájoniról, Marsiglirõl megfeledkezhetnénk).
- Magyar Adorján fellépése, akitõl az ábécé reformjának megindulását szokás számítani (ha Magyar Adorján mindegyik magánhangzónkra javasolt volna hosszú és rövid változatot).
- A fa íráshordozó háttérbe szorulása a papírral szemben (ha tudnánk, hogy ez mikor következett be).
Mégis, mindezeket együttvéve az 1800-as évek második fele, vagy az 1900-as évek eleje vélhetõ egy újabb korszak kezdetének. Nem csak a fent felsorolt érvek miatt.
A magyar értelmiségbõl korábban csak a Bél Mátyáshoz fogható óriások tudtak a székely írásról. E korszakhatárt követõen azonban – az oktatásnak és a tájékoztatásnak köszönhetõen – az általános mûveltség részévé vált az Erdélyben mindvégig ismert és gyakorolt székely írás.
A megismerés folyamata azonban korántsem fejezõdött be. A székely írás valódi jellemzõinek és teljes alkalmazási körének megismerése továbbra is várat magára.
1. ábra. A Székely Nemzeti Tanács honlapja
2. ábra. Veleméri jeles tetõcserepek (XX. század eleje); autentikus õrségi népi jelhasználat, amelyrõl csak napjainkban szerez tudomást a néprajztudomány; a cserepeket apotropaikus célzattal készítették; máig emlegetik, hogy az 1928-as emlékezetes vihar idején a 9-es számú cserép „Isten” jelképe megvédte az Antal porta tetõzetét (a cserépen a hettita „Isten” és a székely „õs” szójel megfelelõje látható az égigérõ fa tetején)
3. ábra. Magyar népi fazekastermékek szójelekkel és mondatjelekkel (XX. és XXI. század)
4. ábra. Magyarszombatfai tejesköcsög Bél isten nevét rögzítõ szójellel (1990-es évek), a székely „b” betû elõképével; általánosan használt rontáselhárító jel; a hagyomány szerint az ilyen jellel ellátott edényben vastagabb a tejföl
5. ábra. Kulcstartók balról jobbra haladó ligatúrás szöveggel
6. ábra. Kovácsoltvas „Egy isten” mondatjel függõleges írásiránnyal
7. ábra. Könyvsorozat címszövege balról jobbra haladó ligatúrákkal
8. ábra. Helységnévtábla a Székelyföldrõl
9. ábra. Körmendi emlékmû és balról jobbra haladó székely betûs felirata (2001)
10. ábra. Helységnévtábla a fõváros budaõrsi kapujában
11. A 894-ben kötött Vérszerzõdés szövege rovásírással a netrõl (balról jobbra haladó sorvezetéssel, tévesen tükrözött jelekkel)
12. Szigetszentmiklósi helységnévtábla
13. Zágoni székelykapu részlete
12. Szigetszentmiklósi helységnévtábla
13. Zágoni székelykapu részlete
14. A Hun Szövetség szórólapja
15. ábra. A "Magyar Világ" címlapja
16. ábra. Telefonkártya
17. ábra. Névligatúrás névjegy
18. ábra. A sashalmi templom Szózata
19. ábra. Csete Ildikó rovásírásos zászlóinak egyike
20. ábra. Karácsonyi jókívánság a www.index.hu "50 000 éves magyar írásbeliség" fórumán
21. ábra. Felirat egy magyar nyelvész lakásának bejáratán
22. ábra. "Béke a betérõnek" - hirdeti a horányi kertajtó
Párhuzamos beadványok
Tudomásunk szerint két párhuzamos beadvány készült. Az egyiket Michael Everson és Szelp Szabolcs, a másikat Hosszú Gábor készítette.
Jelen beadványunk megalkotására azért került sor, mert ezt a két javaslatot nem tartjuk megfelelõnek.
A székely írás történetét illetõ, 1993 óta közzétett, alapvetõen új felismerések megértése és elfogadása jelenleg zajlik Magyarországon, miközben a külföld nem is értesült a változásokról. Az akadémikus tudomány nem vesz részt a vitában; megelégszik annak kijelentésével, hogy nem tudják, milyen eredetû a székely írás.
A különbözõ tapasztalatokkal rendelkezõ független értelmiségi csoportok pedig, amelyek kezükbe vették a kutatást, mindeddig képtelennek bizonyultak a közös munka megfelelõ (tudományos igényû) megszervezésére.
Nem tartjuk megfelelõnek azokat a levelezõlistákat, amelyeken a tudományos kérdések megtárgyalására nincs kialakítva megfelelõ eljárás. Mindkét fejlesztõ eltûri valamilyen fokon a levelezõtársak vitáját, mert szüksége van annak dokumentálására, hogy közösségi munkával készült a javaslata. Azonban nem szerveztek meg olyan szabályozott vitafórumokat, amelyeken az egyes kérdéseket érdemben meg lehetne vitatni s amelyeken a tudományos igényû válasz megszülethetne.
Nem tartjuk tudományos igényû szabályozásnak azt (amit tapasztaltunk), hogy aki nem beszél angolul, vagy aki ellenvéleményt fejt ki, azt kizárják a levelezõlistáról. Amint azt sem, hogy a vita egy 110 fõs levelezõlistán folyik, de az érdemi munkát egy szûk csoport zárt körben végzi. Így a közösségi munka csak fügefalevél, amely egy puccsista eljárás leplezésére hivatott. Az érdemi munkába egyik fejlesztõ sem enged valódi beleszólást. Ez a két csoport nem vonta be a munkába a kérdéssel korábban foglalkozó tudósokat; s elmaradt az írásnak nevet adó, az írást ezer éven át használó s a feledéstõl megmentõ székelyek értesítése és bevonása is.
Mindkét csoport olyan szerzõkre támaszkodik, akiknek a munkássága tudományos értelemben botrányt jelent. Ilyenek:
- Egy, a rovásírás üldözését elrendelõ, Szent Istvánnak tulajdonított hamisított rendeletszöveg elterjesztése és valódiként való kezelése.
- A hamisított „Margitszigeti rovásfeliratos kõ” valódiként való tárgyalása.
- A jelek tükrözésére vonatkozó hamis szabály oktatása és elterjesztése.
- A tatárlaki (tartariai) tábláknak a székely írás körébe való keverése.
- A hun írásemlékek tudatos kizására a rováskorpuszból, ezzel a székely írás történetének meghamisítása.
- A nem létezõ „Pálos rovásírás” feltalálása és önálló írásként való beállítása.
Mindez nem érintené a javaslatok tudományos értékét, ha a javaslatok készítõi mindent a legjobban tudnának és jó szabványt javasolnának – de errõl nem beszélhetünk. A fenti két szabványtervezet a székely írástörténet meg nem ismerése, a változási folyamat meg nem értése miatt súlyos hibákkal terhelt. Bármelyik javaslat elfogadása súlyosan károsítaná a székely íráshasználatot. Arra alkalmatlan emberekkel nem lehet tudományos eredményt elõállítani.
Az írástörténeti folyamatokat az egyes beadványok a tényektõl gyökeresen eltérõ módon ítélik meg; s ebbõl következõen az írás paramétereit is hibásan határozzák meg. Különösen fontos e paraméterek közül
- a preferált írásirány,
- a jelsorrend,
- az együtt tartandó jelszám és
- a jelek tükrözésének kérdése,
amelyekben – ismereteink szerint – a fenti beadványok készítõi téves álláspontot foglaltak el.
A fenti tévedéseket a készítõik ismerethiányán kívül az is okozta, hogy a javaslatok társadalmi vitája elmaradt, bár egy nemzeti írás esetén ezt illendõnek gondoljuk. Társadalmi vita megszervezése helyett a vita korlátozását, az ellenvélemény és a tények sorozatos semmibe vételét tapasztaltuk.
Ilyen körülmények között mindkét konkurrens beadvány – tudományos és nemzeti értelemben egyaránt – illegitim. Mindezt ismételten közöltük a beadványok készítõivel is, de nem kaptunk választ.
A székely írás történetét illetõ, 1993 óta közzétett, alapvetõen új felismerések megértése és elfogadása jelenleg zajlik Magyarországon, miközben a külföld nem is értesült a változásokról. Az akadémikus tudomány nem vesz részt a vitában; megelégszik annak kijelentésével, hogy nem tudják, milyen eredetû a székely írás.
A különbözõ tapasztalatokkal rendelkezõ független értelmiségi csoportok pedig, amelyek kezükbe vették a kutatást, mindeddig képtelennek bizonyultak a közös munka megfelelõ (tudományos igényû) megszervezésére.
Nem tartjuk megfelelõnek azokat a levelezõlistákat, amelyeken a tudományos kérdések megtárgyalására nincs kialakítva megfelelõ eljárás. Mindkét fejlesztõ eltûri valamilyen fokon a levelezõtársak vitáját, mert szüksége van annak dokumentálására, hogy közösségi munkával készült a javaslata. Azonban nem szerveztek meg olyan szabályozott vitafórumokat, amelyeken az egyes kérdéseket érdemben meg lehetne vitatni s amelyeken a tudományos igényû válasz megszülethetne.
Nem tartjuk tudományos igényû szabályozásnak azt (amit tapasztaltunk), hogy aki nem beszél angolul, vagy aki ellenvéleményt fejt ki, azt kizárják a levelezõlistáról. Amint azt sem, hogy a vita egy 110 fõs levelezõlistán folyik, de az érdemi munkát egy szûk csoport zárt körben végzi. Így a közösségi munka csak fügefalevél, amely egy puccsista eljárás leplezésére hivatott. Az érdemi munkába egyik fejlesztõ sem enged valódi beleszólást. Ez a két csoport nem vonta be a munkába a kérdéssel korábban foglalkozó tudósokat; s elmaradt az írásnak nevet adó, az írást ezer éven át használó s a feledéstõl megmentõ székelyek értesítése és bevonása is.
Mindkét csoport olyan szerzõkre támaszkodik, akiknek a munkássága tudományos értelemben botrányt jelent. Ilyenek:
- Egy, a rovásírás üldözését elrendelõ, Szent Istvánnak tulajdonított hamisított rendeletszöveg elterjesztése és valódiként való kezelése.
- A hamisított „Margitszigeti rovásfeliratos kõ” valódiként való tárgyalása.
- A jelek tükrözésére vonatkozó hamis szabály oktatása és elterjesztése.
- A tatárlaki (tartariai) tábláknak a székely írás körébe való keverése.
- A hun írásemlékek tudatos kizására a rováskorpuszból, ezzel a székely írás történetének meghamisítása.
- A nem létezõ „Pálos rovásírás” feltalálása és önálló írásként való beállítása.
Mindez nem érintené a javaslatok tudományos értékét, ha a javaslatok készítõi mindent a legjobban tudnának és jó szabványt javasolnának – de errõl nem beszélhetünk. A fenti két szabványtervezet a székely írástörténet meg nem ismerése, a változási folyamat meg nem értése miatt súlyos hibákkal terhelt. Bármelyik javaslat elfogadása súlyosan károsítaná a székely íráshasználatot. Arra alkalmatlan emberekkel nem lehet tudományos eredményt elõállítani.
Az írástörténeti folyamatokat az egyes beadványok a tényektõl gyökeresen eltérõ módon ítélik meg; s ebbõl következõen az írás paramétereit is hibásan határozzák meg. Különösen fontos e paraméterek közül
- a preferált írásirány,
- a jelsorrend,
- az együtt tartandó jelszám és
- a jelek tükrözésének kérdése,
amelyekben – ismereteink szerint – a fenti beadványok készítõi téves álláspontot foglaltak el.
A fenti tévedéseket a készítõik ismerethiányán kívül az is okozta, hogy a javaslatok társadalmi vitája elmaradt, bár egy nemzeti írás esetén ezt illendõnek gondoljuk. Társadalmi vita megszervezése helyett a vita korlátozását, az ellenvélemény és a tények sorozatos semmibe vételét tapasztaltuk.
Ilyen körülmények között mindkét konkurrens beadvány – tudományos és nemzeti értelemben egyaránt – illegitim. Mindezt ismételten közöltük a beadványok készítõivel is, de nem kaptunk választ.
Kódkiosztás
A Unicode szabványba az alábbi székely jelek besorolását javasoljuk.
1., A bõvített nikolsburgi jelsor jelei alkotnák a szabványba javasolt jelkészlet gerincét.
2. ábra. A székely írás bõvített nikolsburgi jelsora
2., Ehhez adnánk még további három alternatív formai változatot, az "r", "ü" és "û" jeleket (1. ábra). Amennyiben a technikai lehetõségek megengedik, a Unicode jelkészletben mindkét változatnak szerepelnie kellene. Az alkalmazóknak legyen választási lehetõségük, hogy mikor, melyik jelformát használják.
1/a. ábra. A székely ábécé "kis r" betûje; a "bõvített nikolsburgi jelsor"-ban szereplõ "nagy R" helyett alkalmazható formai változat
1/b. ábra. A székely ábécé "ü" (ügy) betûje; a "bõvített nikolsburgi jelsor"-ban szereplõ "ü" (üdõ) helyett alkalmazható formai változat
1/c. A székely ábécé "û" (ügy) betûje; a bõvített nikolsburgi jelsor"-ban szereplõ "û" (üdõ) helyett alkalmazható formai változat
3., Thelegdi ligatúrái (ba és bb típusúak) szabványba illeszthetõk a ligatúrák képviselõiként (2. ábra).
2/a. ábra. Thelegdi "ba" típusú ligatúrái
2/b. ábra. Thelegdi "bb" típusú ligatúrái
4., A további ligatúrák közül - a kiemelkedõen fontos jelentésük és a használatuk miatt - a "Jóma", "Egy országa", "isten" és "sarokisten" ligatúrákat (3. ábra) javasoljuk még a szabványba emelni.
3/a. ábra. A "Jóma" ligatúra (a szabványba javasolt fenti forma a történelmi példák alapján egyszerûsített változat)
3/b. ábra. Az "Egy országa" ligatúra; a Magyar Királyság jelképe
3/c. Az "Isten" ligatúra
forrás:http://www.fajltube.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése